Picivel több, mint egy éve írtunk már a Carbovaris nevű indie formációról. Akkor még csak pár számmal rendelkező budapesti együttes azóta már összedobta első teljes lemezét (amit nálunk teljes egészében meghallgathattok), amelynek címét egy macsek után adták. A Milos remekül állja meg a helyét a mai magyar indie színtéren.

Picivel több, mint egy éve írtunk már a Carbovaris nevű indie formációról. Akkor még csak pár számmal rendelkező budapesti együttes azóta már összedobta első teljes lemezét (amit nálunk teljes egészében meghallgathattok), amelynek címét egy macsek után adták. A Milos remekül állja meg a helyét a mai magyar indie színtéren.

A Milos a Road című számmal indul el, amely az első számú sláger, de az album eleje amúgy is ezt a vonalat követi. Később, az alap indie számok után jönnek az ötletesebb dalok, mint említették érződik az Everything Everything vagy a Foals hatása a zenéjükön. Olyanok után, mint az I Can Feel It újra eszünkbe jutnak ezeknek az együtteseknek a legjobb pillanatai. Mivel a srácok kellő humorral rendelkeznek, nem kell meglepődni egy-két hülyülésen. Például a Racist Hell-ben Jamak Ármin elkezd rappelni is, és ne csodáljuk, ha nyávogást hallunk a szám háromnegyedénél. Természetesen megtalálható a kötelező akusztikus szám is, a Sleeping For Days képében. Viszont ki kell emelnem a Love Ain't Fire-t és az I Don't Wanna-t, amelyek véleményem szerint remekül sikerültek. Könnyen megragadnak az ember fejében, és azon vesszük észre magunkat, hogy dúdoljuk őket. Negatívumként csak a számcímeket tudom felhozni, kicsit közhelyes szinte az összes.

Érdemes lesz követni a Carbovaris pályafutását, fiatal zenekar lévén van még hová fejlődniük, de idővel biztosra veszem, hogy a hazai szcéna nagyjai közt fogják még emlegetni őket.

Megjelenés: 2011. 12. 21.
Műfaj: indie poprock
Hallgasd meg: Road, I Don't Wanna, Love Ain't Fire