Radiohead - In Rainbows
Megjelent végre a Radiohead új lemeze In Rainbows címmel, habár a lemez szó ezesetben nem a legjobb, ugyanis egyelőre csak letöltés
útján lehet hozzájutni, és annyit fizetsz érte, amennyit akarsz, nem
rossz dolog ez, kell egy kis pofon a lemezkiadóknak. Na de nem csak
emiatt nincs még lemez, Thom Yorke-éknak jelenleg nincs
lemezszerződésük, ezért cd változat valamikor decemberben kerül a brit
lemezboltok polcaira, az itteniekre talán soha nem fér oda Lola és
Justin Timberlake mellé, mint már megszokhattuk. Első hallásra nagyon
furcsának tűnhet, teljesen más, mint az eddigi Radiohead lemezek,
háttérbe került az elektronika és ismét nagyobb szerepet kapott a
gitár. Emellett sokkal könnyebben befogadható, mint az előző lemezeik,
főleg az Amnesiac, amivel már-már átcsúsztak a post-rock világába.
Remek album az is, de nem éppen rádióbarát, az In Rainbows viszont nem
is egy már-már slágeres számot tartalmaz. Már az első dal is ilyen,
sokkal pozitívabb mint a szomorkás Amnesiac vagy a Hail to the Thief, a
15 Steps és a Bodysnatchers ezek után igazi felüdülés. Na de nem kell
megijedni, nem egy vidám lemezről van szó most se, pl. az All I Need
vagy a Faust/Arp mindjárt sokkal sötétebb tónusú, a Reckoner pedig a
kedvenc Radiohead számomat, a Sit Sown, Stand Up-ot idézi meg, és néha
még felül is múlja azt. A House of Cards pedig olyan, mint egy korai
Verve szám, és visszarepít minket a 90-es évek elejének gitárfüggönyös
világába. És még eztán jön a Videotape, aminél gyönyörűbb zárást el se
lehetne képzelni. Az előző lemezek politikai megnyílvánulásai itt
elmaradnak, és azt mondom nem kár értük, tökéletes lemez.
10
