A leeds-i banda témáinak középpontjában nem a magánéleti és mai társadalmi problémák állnak, hanem úgy döntöttek, hogy a brit történelem eseményeit fogják feldolgozni. Egyébként hasonló Damon Albarn The Good, the Bad and the Queen nevű projektjének tavalyi, bemutatkozó lemezének alapja is, aminek azonban nem tudni, várható-e folytatása. Az iLiKETRAiNS-nek viszont ez már a második lemeze, igaz, az első, Progress, Reform nevű album mindössze 8 számot tartalmazott, és még Nagy-Britanniában sem ért el túl nagy sikereket, pedig a Rook House for Bobby vagy a Terra Nova miatt mindenképpen érdemes meghallgatni azt is. Az előző lemezzel ellentétben ez már nem személyes történeteket dolgoz fel, hanem a történelem nagy eseményeit. A hangulata egyébként rendkívül nyomasztó és apokaliptikus képek jelennek meg előttünk az első pillanattól az utolsóig, ha jó kedvünk van, akkor ez garantáltan el fogja rontani. A zene egyébként leginkább Sigur Rós-féle post-rock, azonban itt sokkal nagyobb szerepe van a szövegeknek és az éneknek. Az énekes hangja egyébként leginkább Leonard Cohenre emlékeztet. Már az első szám (We All Fall Down) megalapozza a lemez sötét hangulatát, ez a dal a pestisjárványról szól, amit a Twenty Five Sins követ a londoni nagy tűzvészről. A lemez hallgatása közben újra ott lehetünk a salem-i boszorkányüldözéseknél, a We Go Hunting alatt, a Come Over pedig a fallal kettéosztott Berlinbe repít el bennünket, majd átélhetjük egy halálra ítélt, Spencer Perceval életének utolsó óráit is. A lemeznek egyébként nagy esélye van arra, hogy előkelő helyen szerepeljen majd az év végi listákon. Tökéletes konceptlemez, teljes átéléséhez azonban szükség van némi ismeretre a brit kultúra és történelem terén.
10
