Amy Winehouse a tavalyi év legjobb új női előadója volt, és összehozott egy színvonalas lemezt. Ahelyett, hogy simán csak ellopta volna a nagy elődök stílusát, csupán követte őket, és belevitte saját gondolatait a dalokba. A wales-i Amy Ann Duffynak ez nem sikerült, olyannyira nem, hogy még a szövegek sem stimmelnek. Mintha a 20. század különböző női előadóitól hallanánk egy válogatáslemezt. Van itt Dusty Springfield (Rockferry), Mary J. Blige (Warwick Avenue), és még sokan mások. A lemezről teljesen hiányzik az előadó egyénisége, talán azért, mert nem is rendelkezik ilyennel. Van itt tíz szám, amiket a rádiók előszeretettel fognak játszani, jók lesznek vezetéshez, aláfestő zenének ipodról a földalattin két állomás között, főzés közben a konyhában, vagy egy gyorsétteremben, mert egyébként kellemes, dallamos számokról van szó, ennél többet azonban ne keressünk benne.
5
