A kelet-angliai Southend-on-Sea eddig csak az ország legnagyobb üdülőhelyeként volt ismert, ahova hétvégenként tízezrével mennek le a londoniak, valamint itt van a világ leghosszabb mólója, de zenei vonatkozásban nem igazán beszélhettünk róla. Mostanában azonban kialakulóban van egy Southend szcéna. A város szülöttei még a Horrors, Get Cape. Wear Cape. Fly. és a Switches. Most pedig megjelent a These New Puritans bemutatkozó lemeze is, akik nevüket egy The Fall szám után vették fel. Zenéjükre is ők voltak legnagyobb hatással, a számok hangulata sokszor felidézi a 80-as évek angol new wave zenekarának világát. Emellett nagy hatással volt még rájuk a Franz Ferdinand, az Art Brut, a Rapture, de még olyan nevek is, mint a Wu-Tang Clan, vagy Franz Kafka. Ezt összehozni már önmagában is igen figyelemreméltó, az album pedig az év egyik legjobb debütlemeze is lehet. Igen súlyos darabról van szó, egy konceptlemez az emberiség vonzódásáról a különböző misztikus, okkultista témákhoz. A pár másodperces bevezetőben elhangzik 'I will say this twice...', majd az utolsó számban ugyanezt a sort még egyszer halljuk, ez pedig egy végtelenített kört alkot a lemez körül. Az intro után sorra kerülnek elő olyan témák, mint a számmisztika (Numerology AKA Numbers), a színmágia (Colours), a Doppelgänger. A végtelenség ismét előjön az Infinity ytinifnI című darabban, ami talán a legjobb az összes közül. Itt van még Elvis, vonzódásunk a pénzhez (£4), és mindez kevesebb, mint 35 percben. Rendkívül változatos albumról van szó, amiről nehéz számokat kiragadni, egyben hallgatva fejti ki a legnagyobb hatást. Ha végighallgattuk, még sokáig nem tudunk szabadulni tőle. Azonban bármennyire is súlyos zene, mégis slágeres, táncolható, visszaköszön a Franz Ferdinand táncolhatósága, a Klaxons elektro-new rave számai és misztikus témái. A számok azonban tele vannak pakolva ritmustörésekkel, baljós effektekkel, hangmintákkal, ettől pedig mégis kevésbé mainstream, mint a Klaxons.
10
