A transzatlanti páros új lemezével megmutatta, hogy nem kívánnak tovább a White Stripes nyomában haladni. A The Kills eddigi lemezein a karcos, garázsos, blues-os hangzású számok voltak túlsúlyban, új lemezükön viszont teljesen más, jóval elektronikusabb irányba indultak el. Előző lemezeikre emlékeztető, garázsrockos szerzemény mindössze egy van a lemezen, a MEXICO. Sajnos néha kicsit erőltetettnek tűnik szabadulni akarásuk a korábbi stílusuktól, pedig most is azok a számok a legjobbak, amelyek a White Stripes vagy a Velvet Underground zenéjével mutatnak rokonságot. A Velvet Underground hatás a záró Goodnight Bad Morning című darabnál a legerősebb, ami utalás a Sunday Morningra, és talán ez a lemez legjobb száma, igazán szép befejezése az albumnak. A többi dalról az mondható el, hogy előző lemezeikhez képest itt sokkal több a sláger, mint a U.R.A. Fever vagy a Cheap and Cheerful, de néhány szám után már nem sok újat tudnak mutatni. és nem sikerült olyan erős lemezt összehozniuk, mint a szintén hasonló stílusú Raveonettes-nek vagy a Sons and Daughtersnek.
8
