A dél-londoni Mystery Jets annak a szcénának a része, ahová a Good Shoes, a sajnos azóta már megszűnt Larrikin Love, vagy Jamie T tartozik. Első lemezük szintén velük volt rokonságban, és a bár You Can't Fool Me Dennis című single a 2006-os év egyik legtöbbet játszott száma volt a brit rádiókon, az igazi siker mégis elmaradt. Twenty One című új lemezük jelentősen eltér az elsőtől, amit már a nyitó Hideaway baljós kezdéséből is érezhetünk, a szirénák szólítanak a búvóhelyre, majd megszólalnak a new wave-es szintetizátorok is. Ezután jön a lemez két legnagyobb slágere, a Half in Love with Elizabeth és a Young Love. Ezek akár a Making Dens-re is felkerülhettek volna, itt emlékeztetnek ugyanis leginkább korábbi számaikra. Innentől azonban egyre inkább a 80-as években érezzük magunkat, az új Mystery Jets számain olyan zenekarok hatását érezzük, mint a U2, a Duran Duran, vagy éppen a Talking Heads. Ez a new wave hangzás a Two Doors Down és az MJ című daloknál a legerősebb, ezek mintha egyenesen egy 80as évekbeli slágerlistáról kerültek volna ide. A lemez végén aztán ismét visszatérnek saját stílusukhoz, mert kijelenthetjük, a zenekar már az első lemezen létrehozott egy Mystery Jets hangzást, ami a védjegyükké vált. Most kipróbálták magukat máshol is, és nem okoztak csalódást, első hallásra talán furcsa és szokatlan lesz a lemez, többszöri hallgatás után azonban egyre szerethetőbbnek fogjuk találni.
8
