A We Are Scientists első lemeze nem a legjobbkor jelent meg, bármennyire jó volt, a Franz Ferdinand és az Arctic Monkeys mellett nem kapott akkora figyelmet. Ehhez még hozzájött, hogy egy amerikai zenekarról van szó, az új brit indie-robbanás évében pedig nem sokan figyeltek arra, hogy mi történik az óceán másik partján. Pedig a With Love and Squalor egy nagyon jól sikerült indie lemez volt, olyan slágerekkel, mint az It's a Hit vagy a Nobody Move, Nobody Get Hurt, melyek színvonalukban semmivel nem maradnak el mondjuk az Arctic Monkeys daloktól. Új lemezük, a Brain Thrust Mastery esetében folytatásról szó sincs, mintha egy teljesen másik zenekar lemezét hallgatnánk. A poszt-punkos, indie-s gitár és dobtémák teljesen eltűntek. A változás legfőbb oka a zenekar dobosának, Michael Tappernek kilépése, amivel pont jellegzetes hangzásukat, stílusukat vesztették el. Érdekes módon azonban nem álltak neki új dobos keresésének, hanem Tappert egészen máshogyan pótolták, úgy döntöttek, hogy ha már úgyis olyan divatos mostanában az elektronika, ők is kipróbálják magukat a stílusban. A próbálkozás annyira jól sikerült, hogy a Brain Thrust Masteryvel kapcsolatban egy rossz szavunk nem lehet. Habár a dalok vesztettek valamennyit táncolhatóságukból, viszont sokkal kifinomultabbak, profibb hangzásúak lettek. Egy eklektikus art-pop lemezt hallunk, amin már szinte semmi nem emlékeztet korábbi önmagukra, talán még kicsit a Let's See It-nél megjelenik egy pillanatra a régi We Are Scientists, a többi dalban azonban a diszkós, elektronikus alapok vannak előtérben. Na de nem kell megijedni, bár az elektronikát kevés zenekar tudja jól használni, a We Are Scientist azonban ezek közé tartozik. Töltelékzene alig akad, egymás után jönnek a jobbnál jobb dalok, mint a Ghouls, az After Hours, a Lethal Enforcer, a Tonight, vagy az egészen lassú és gyönyörű Spoken for. Megjelenik a new rave is a Chick Lit című darabban, és még ez is jól áll nekik. Az album hallgatása közben pedig valami egészen különleges érzés lehet úrrá rajtunk, és boldogan, mosolyogva hallgatjuk az első hangtól az utolsóig. Aki kiváncsi rájuk élőben is, az semmiképpen ne hagyja ki a zenekar bécsi koncertjét május 4-én.
9
