A White Stripes kétsékívül előkelő helyen szerepelne a legnépszerűbb zenekarok tizes listáján, az pedig, hogy Jack White emellett még hobbizenekarával, a The Raconteurs nevű szupergrouppal is képes volt egy tökéletes visszatérésre, nem mindennapi teljesítmény. Sőt, ami nem sikerült a White Stripes-nak - a tavaly nyáron megjelent Icky Thump közel sem sorolható legjobb lemezeik közé - a The Raconteurs képes volt egy, talán még első lemezüknél, a Broken Boy Soldiersnél is jobb visszatérésre. A lemez rögzítése és a lemezboltok polcaira kerülése között csak egy hónap telt el, és szinte teljesen váratlanul kaptuk, minden előzetes beharangozás nélkül. A pár nap alatt rögzített anyagon hallunk a stúdióban háttérzajokat, beszélgetést, nevetést, de ez tökéletesen illik a karcos, blues-os, folkos, garázsos hangzású számokhoz. A Consoler of the Lonely igen meggyőző kezdés, a You Don't Understand Me pedig talán Jack White és Brendan Benson hobbizenekarának eddigi legjobb alkotása. A Broken Boy Soldiers-hez képest az új lemez majdnem kétszer olyan hosszú, és ezalatt az idő alatt felidézik a The Who-t, a Led Zeppelint és a Queen-t is, ahogy még sok más zenekar neve is felmerülhet, de ami a legfontosabb, leginkább a The Raconteurs, ami kétségkívül a világ legjobb hobbizenekara, és nagyon jól döntöttek, mikor úgy elhatározták, hogy nem csak alkalmi zenélésre jöttek össze, hanem folytatás is lesz. Itt is megjelennek a fúvósok, akárcsak a White Stripes legutóbbi lemezén, például a Many Shades of Black-ben. Persze van egy-két gyengébb pillanat is, de ezeket igencsak elnézhetjük nekik olyan számok mellett, mint a The Switch and the Spur vagy a záró Carolina Drama.

9