Moby, vagy rendes nevén Richard Melville Hall napjaink egyik legfontosabb New York-i zenésze már sok stílusban kipróbálta magát, a mostani Last Night című lemez is jelentős újítás az előző, Hotel című anyaghoz képest. A rockosabb hangzás helyett teljesen visszatért az elektronikához, és egy New York-i klubokról szóló konceptlemezt készített. A bulizásról tartalmas lemezt írni nem könnyű, kétséges a végeredmény művészi értéke, és ezalól sajnos ez az album sem kivétel. Mélyebb tartalomra tehát ne számítsunk, bár a kezdő Oh Yeah egyáltalán nem rossz, az ezt követő I Love to Move in Here-ben Grandmaster Caz rappel, a 257.zero kellemes táncdal, az Everyday It's 1989 pedig kicsit megidézi a régebbi Moby számokat, de sajnos nem éri el azok színvonalát. A Live for Tomorrow még egy szép, kellemes dal, azonban a számok egyre kevesebb újdonságot nyújtanak, egyre kevésbé kötik le az embert. Az Alice-t még mindenképpen érdemes kiemelni, ahogy a francia nyelvű Hyenas-t és a záró Last Night-ot is. Sajnos Moby hangját nem nagyon halljuk ezen a lemezen, helyette énekesnőket szerepeltet, több, kevesebb sikerrel. Klublemeznek mindenképpen jó, viszont kétséges, hogy mennyire maradandó alkotás. És ne felejtsük el, hogy nemrég jelent meg a szintén New York-i illetőségű Hercules and Love Affair nevű bandának is egy egészen hasonló lemeze, szintén a város klubjairól, és nekik a feladat végrehajtása is jobban sikerült. Reméljük a következő lemezen többet halljuk Moby-t, és kicsit érdekesebb témákról fog nekünk énekelni.
7
