Nagy átalakulásnak lehetünk szem-, pontosabban fültanúi. Az emo divathullám az utolsókat rúgja, és kezd visszaszorulni oda, ahonnan jött, az undergroundba. Így már csak az igazi emo zenekarok maradnak meg annak, amik, és ez így is van rendjén. Az akkor még a divatnak megfelelően a nevében felkiáltójellel szereplő Panic! at the Disco első lemezét igencsak lehúzták a kritikusok, ami nem csoda, hisz jobb érzéssel megáldott emberek számára jórészt hallgathatatlan számok gyűjteménye volt. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a média be is sorolta az emo kategóriába, az összes többi igénytelen produkcióval együtt, a tinilányok pedig rögtön rá is kaptak, még akkor is, ha zenéjük sehogy sem akart belepasszolni az érfelvágós, halálváró tizenéves emók világába. Így lett a Panic! at the Disco az egyik legnépszerűbb emo zenekar, annak ellenére, hogy a My Chemical Romance-hez hasonlóan ennek sincs semmi köze az emo zenéhez. És itt az új lemez, mely a Pretty. Odd. címet kapta. Erre már valószínűleg senki sem fogja rá, hogy emo, pár a zenekar előéletét ismerve ennek a lemeznek az értéke is kicsit kétséges. A koncepció azért rendben van, a stílus is, a dalokkal sincs baj, némelyik egészen kellemes popsláger. Leginkább felismerhető inspirációs forrás a Beatles lett, ami tartalom szempontjából mindenképpen jó dolog, viszont sajnos a lemez hallgatása alatt egy pillanatra sem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy a srácok célja egy Beatles lemez elkészítése volt 2008-ban. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a többi ex-emo banda, többek között a Fall Out Boy sorsa.

6