A Beatles városa a hatvanas évek elmúltával egyre inkább háttérbe szorult, a merseybeat meghalat, Liverpool pedig a szomszédos Manchester árnyékában élt, aztán az ezredforduló után újra elindult valami. 2002-ben megjelent ugyanis a The Coral nevű zenekar bemutatkozó lemeze, és ezzel visszaköltözött az élet a Mersey partjára. A the Coral azóta még négy, jobbnál jobb lemezt adott ki, majd pedig feltűnt a The Zutons is, akiknek zenéje hasonló stílusú, de kicsit vidámabb, bulizósabb. És idén már ők is a harmadik lemeznél tartanak, lássuk, hogy a 2004-es bemutatkozó Who Killed...The Zutons? és a 2006-ban megjelent nagysikerű Tired of Hanging Around után tudnak-e még újat mutatni. Erre válaszként hozzáteszem, újat talán nem sokat, a lemez a megszokott hangulatvilágú Zutons dalokból áll, bár azért van egy-két változás. Rossz irányba is vihette volna a zenekart a gitáros, Boyan Chowdhury kilépése, de szerencsére nem így történt, Dave McCabe tökéletesen uralni tudta a helyzetet, és egy cseppet sem hallatszik a lemezen, hogy gitárosváltás történt. Változás viszont, hogy a dalok a korábbihoz képest kissé visszafogottabbak, lassabbak, kevesebb pszichedelikus elemet vittek bele. Hogy lesz-e a lemezről akkora sláger, mint a legutóbbi album legjobb kislemezdala, a Valerie volt, amit Mark Ronson is átgondolt feldolgozáslemezén Amy Winehouse előadásában, az majd kiderül pár hónap múlva, de azt előre kijelenthetjük, hogy slágergyanús szerzeményből itt sincs hiány. A You Cold Make the Four Walls Crying, a What's Your Problem, vagy az Always Right Behind You, vagy a Freak című számok meghallgatása után kimondhatnánk, hogy a zenekar hozta a várt színvonalat, csak emellett van a lemezen néhány kevésbé emlékezetes, és egy-két idegesítően nem ide illő dal is, melyek eléggé megtörik az album lendületét.
8
