IndieClub

Nem sok olyan film van, melyben ennyire központi szerepet játszik a zene, mint ez a Michael Winterbottom rendezésében készült alkotás, melyet sokféleképpen felfoghatunk. Részben dokumentumfilm, mert végig tényszerű, külső szemlélőként látjuk a történetet, nem pedig a főszereplő, Tony Wilson szemszögéből, aki sokszor érezhetően nekünk mondja a dolgokat, és végig egy kellemes home-video jellege van. Tony Wilson a nyolcvanas évek egyik legfontosabb alakja volt, még akkor is, ha abban az időben a nyugati, és legfőképpen a brit kultúra csak egy nagyon megszűrt, és eltorzított formában ért el Magyarországra, a vasfüggönyön túlra. Ezért a nyolcvanas évek magyar emberének általában fogalma sem volt arról, hogy miféle zenei forradalom zajlik Manchesterben. Az olyan nevek, mint a Joy Division, a Happy Mondays, a Stone Roses, bár a legfontosabb zenekarok listáján igen előkelő helyezést érnének el, és Angliában minden korosztály számára ismert nevek, nálunk még mindig csak egy kis réteg ismeri, ők is leginkább csak azok által a mostani zenekarok által, akik a Joy Division zenéjét tekintik legfőbb inspirációnak. De mi is történt akkor? A történet röviden annyi, hogy Tony Wilson imádta a zenét, és úgy döntött, indít egy saját klubot. Ekkor még nem is gondolhatta, hogy ez a klub lesz a következő évtized legmeghatározóbb helyszíne.
A Joy Division ismeretlen zenekarként került hozzá, azonban hamarosan olyan kultikus és sejtelmes légkör vette körül, mint kevés másik zenekart. Ez köszönhető az akkoriban nagyon egyedi hangzásuknak, gondoljunk csak bele, a végtelenségig egyszerűsített, lebutított, durva punk számok után hogy hatott ez a futurista, depressziós, érzelmekkel teli, de mégis sötét hangzású hangulatvilág. Kétségkívül, Tony Wilson leginkább miattuk vált ennyire híressé, de sajnos ez az időszak nem sokáig tartott, második lemezük után Curtis felakasztotta magát, a Joy Division pedig megszűnt létezni. A tagok New Order néven működtek tovább, és még tudtak írni olyan felejthetetlen dalokat, mint a Blue Monday, mely rave korszak egyik alapművének is tekinthető. És akkor itt jött be a képbe a Happy Mondays, akiknek csupán egy értékelhető lemeze volt, az azonban tökéletes, de egyébként nem a zenéjük miatt váltak hírhedté, hanem a popzene történetének egyik legbotrányosabb zenekaraként emlékezhetünk vissza rájuk. A Haciendában kialakult, drogos kábulatban tengődő új manchesteri szcéne nem bírta sokáig, a zenekarok széthullottak, a klub bezárt, ám több műfaj is ide vezethető vissza, köztük a hűvös post-punk, a madchester, és a napjainkban ismét nagyon divatos rave. A filmet érdemes megnézni, hogy átfogó képet kapjunk erről a korszakról, és közben végig az említett zenekarok legjobb számait halljuk.