A Primal Scream eddigi működése alatt már jó sok stílusban kipróbálta magát, kezdve a nyolcvanak évek brit alternatív zenéinek hangzásával, majd jött a house, az XTRMNTR egészen bizarr techno-rockja, aztán 2006-ban Riot City Blues című lemezükkel visszatértek a gitárosabb zenékhez, country és blues elemekkel. A Beautiful Future ismét marad a rockosabb hangzásnál. A nyitó Beautiful Future igazi rádiósláger, a szövege viszont már kevésbé vidám, megjelennek a huszadik század borzalmai, melyeknek veszélye a jövővel kapcsolatban sem múlt el. A következő Can't Go Back még ennél is lendületesebb, talán a lemez legnagyobb slágere, nem véletlen választották ezt a dalt az első kislemeznek. Az Uptown a nyolcvanas évekbe repít minket vissza, a lemez egyik legjobb pillanata. A The Glory of Love olyan, mint egy Bowie szám, majd a Suicide Bomb-ban visszatér a rockos hangzás. A Zombie Man kicsit kilóg a többi dal közül, ennek ellenére egy nagyon jó dal, mely leginkább a Rolling Stones-ra emlékeztet. Ezután ismét egy nagy stílusváltás, egy experimentális, nagyon szép dal következik, a Beautiful Summer, majd az elektronikus I Love to Hurt (You Love to Be Hurt) című számban megjelenik Lovefoxx is a CSS-ből, akiknek új lemezéről nemrég olvashattatok itt. Az Over & Over valójában egy átdolgozás, eredetileg a Fleetwood Mac dala volt, de a Primal Scream előadásában is tökéletes, nagyon szép szerelmes dal. Ezután kicsit durván hangzik a Necro Hex Blues című záródal. A végén még meghallgathatjuk a Glory of Love másik verzióját is. A Beautiful Future-ön minden dal emlékeztet valakire, valamire, kicsit olyan, mintha mindent hallottunk volna már valahol, de közben mégis a Primal Scream-et halljuk, akik megint írtak egy szinte hibátlan lemez, már sokadik alkalommal.

9