Az első nap főprogramja természetesen a Kooks volt, akik Alanis Morissette után következtek. Természetesen arról a koncertről is írunk majd hamarosan. A Kooks-ban nem kellett csalódni, mert pont olyan volt a koncert, ahogy azt elképzeltem. A koncert végére valószínűleg nem csak nekem ment el a hangom, mert hát volt mit énekelni, az összes hatalmas slágerük is elhangzott. Az Always Where I Need to Be, az új lemez legjobb száma, tökéletes volt kezdésnek, aztán volt itt Ooh La, Shine On, You Don't Love Me, Naive, She Moves in Her Way, és még lehetne sorolni. Ezen a koncerten végre a közönség is aktív volt, Luke Pritchard felszólítására példul mindenki leült a földre pár pillanatig. Természetesen a visszatapsolás sem maradt el, és a Seaside sem, ami nélkül nem lett volna teljes az este. Lement még három-négy szám, majd eddig számomra nem derült ki, hogy mi történt, de az erősítők ki lettek kapcsolva, Luke földhözvágta a mikrofont. Hogy véletlen kihúzták-e a biztosítékot, vagy valami csendrendelet miatt 11-kor leállították a rendezvényt, azt még nem tudtuk kideríteni, de ha az utóbbi történt, az nem fog túl jó képet festeni rólunk. A Kooks ettől függetlenül hibátlan koncertet adott, és ezzel beírta magát a fesztivál legjobb koncertjeinek már igen hosszú listájára.