A szegedi fesztivál második napján sajnos lemaradtunk a Hangmás délutáni koncertjéről, helyette megkérdeztük az IndieGO-ban az Amber Smith két tagját, Poniklo Imrét és Kőváry Zoltánt pár dologról. Ha valaki lemaradt az adásról, akkor hamarosan vissza tudja majd hallgatni, ahogy a többit is. Gyors hazaugrás és átöltözés után mi is mentünk ki a Partfürdőre, ahol már keződött is az Amber Smith koncertje. A Hello Sun-ról még sikeresen le is maradtunk, de mint ez koncert közben kiderült, nem mi voltunk az egyetlenek, többen is ordították, hogy 'Hello Sun', mire a zenekar közölte, hogy már játszották az elején. A helyszín a SZIN többi színpadjához képest jónak mondható, egyetlen baj a Red Lounge-al, hogy 18 alatt ugye tilos belépni, ahogy ezt már írtuk. Szerencsére tőlünk nem kértek személyit, a közönségen azonban nagyon meglátszott a szelektálás, nem igazán a rajongók voltak ott, sokan csak véletlen tévedtek oda. A zenekar ennek ellenére mindent megtett, és nagyon jó koncertet adtak, hiba nélkül, ahogy ezt már tőlük megszokhattuk. Fényképet is sikerült csinálni, annak ellenére, hogy ezt valamilyen okból kifolyólag megtiltotta a kedves rendezőség, mert még a végén rajta lesz egy dohányreklám a képeken, de a biztonságiak fel is világosítottak minket, hogy ezt nem kéne, azóta már ezt is tudjuk. Minden nap okosabb lesz az ember valamivel. Ponikloék még egy magyar számot is eljátszottak, amit élőben soha nem hallottam még, érdekes volt, de azért az angol nyelv jobban áll nekik. A tracklist is teljesen jó volt, szóval a koncertre meg lehet adni a maximális pontot, egyedül a hangulattal voltak gondok a közönség részéről, de ez már a rossz szervezés, és a nem oda illő emberek tömege miatt volt. A tizenegykor kezdődő Morcheeba koncertje már sokkal kevésbé villanyozott fel minket, pedig n'Cho-ról igazán el lehet mondani, hogy rajongója volt a régi Morcheebának, rólam kevésbé, de azt elismerem, hogy Skye-val egy jó zenekar volt. A mostani felállásban már annál kevésbé, a zenéből mintha eltűnt volna az élet, a számok már nem úgy hangzanak mint régen, és már magával a zenekar nevével kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy meddig nevezhető valami ugyanannak a zenekarnak? Mert egy énekescsere szerintem annyira felforgat egy bandát, hogy onnantól már nem mondhatjuk, hogy ugyanarról a zenekarról van szó. Nem láttuk végig a Morcheeba koncertjét, tehát erről véleményt sem tudok mondani, biztos lesznek, akik megteszik, és valószínűleg sokan másképpen vélekednek erről a mostani Morcheebáról, én meg inkább Skye szólólemeze mellett teszem le a voksom.