A SZIN utolsó napja azt is jelenti, hogy tényleg véget ért a nyár, idén most fesztiválozhattunk utoljára. A mai napon érdemes volt a nagyszínpad közelében maradni, amit az eddigi napokról nem lehetett elmondani. Fél hatkor már kezdett is a Kaukázus, akik határozottan jobb koncertet adtak, mint a Szigeten, és élőben a dalok is élvezhetőbbek voltak, mint lemezről. A Miénk itt a tér újraértelmezése pedig az utóbbi idők egyik legjobb magyar feldolgozása, csak így tovább, ezek a dalok nagyon szépen szóltak. A Szalaiéva is volt, bár nekem nem hiányzott volna, ha nem adják le, a közönség viszont már nem bírt magával, és állandóan ezt kiabálták, aztán ki is élték magukat, mikor meghallották kedvenc (és talán egyetlen ismert) számuk első hangjait. A Szeplős váll így nem volt az igazi, de összességében a Kaukázus sokkal jobb koncertet adott, mint amire számítottam. A nagyszínpad előtti tér utolsó napra már igazi homoksivataggá változott át, bár ez a SZIN egész területéről elmondható, így az előtte lemosott fekete cipőm ismét szép szürke lett pár perc alatt. Hamarosan kezdődött a 30Y koncertje, így nem volt érdemes messzire menni. Tőlük se vártam sokat, és utóbbi időkben sorra csalódást okoztak a koncertjeik, a Kaukázusos kellemes meglepetés után azonban bármi megtörténhet. Nemsokára ott álltak a színpadon Beck Zoliék, akik szokatlanul barátságosak és szórakoztatóak voltak, rég nem játszott dalokat is hallhattunk újra a nagy slágereket kötelezően tartalmazó tracklist mellett, valamint egy-két új dalt, melyek majd az októberben megjelenő új lemezükön lesznek rajta. Számomra persze most is az Ül és vár volt a koncert csúcspontja, de mivel nem vagyok egy nagy 30Y rajongó, és ez a kedvenc számom tőlük, ez talán nem olyan meglepő. Nem vagyok egy nagy rajongó, ez a koncert viszont jó volt, tőlük a legjobb előadás amit eddig láttam. A Kispál és a Borz előtt még gyorsan körbenéztünk, a JATE sátorból a Vad Fruttik énekelte éppen a Sárga zsigulit, de mi inkább Lovasiékat választottuk. A Kispállal hasonlóan vagyok, mint a 30Y-nal, koncerten szívesen végighallgatom, főleg ha szórakoztatóak, de a zenéjükkel nem tudok annyira azonosulni, hogy otthon hallgassam őket. Bár Magyarország legnépszerűbb alternatív zenekaráról van szó, eddig csak egyszer láttam őket élőben, egy mezőtúri fesztiválon, ahol éppen nagyon nem voltak formában, ráadásul a hangosítás is borzalmas volt, a második sorból nem lehetett érteni a szöveget. Szerencsére most nem ez volt a helyzet, jó volt Lovasi is és a többiek is, és talán egyik SZIN koncerten sem álltak ennyien a nagyszínpad előtt, mint most. Ezután még be volt tervezve egy Péterfy Bori koncert, el is indultunk a Red Lounge felé, ahol azonban már ki volt téve a megtelt tábla, és büféknél állt a sor vége, szóval erre már esélyünk sem volt. Belenéztünk még a Mattafix koncertjébe, de engem nem sikerült meggyőzniük. Összegzésként elmondható, hogy az idei SZIN-en a magyar előadók mindenképpen verték a külföldieket. Jó fesztivált lehetne ebből csinálni, csak kicsit több külföldi fellépő kellene, és ismertebb nevek a mostani brit és amerikai színtérről, mert ugyanennyi pénzből sokkal érdekesebb zenekarokat is el lehetett volna hívni. A Szigeten már elindult valami, és reméljük, hogy előbb-utóbb a SZIN-en is látni fogjuk ezeket a változásokat. És ami még nagy baj, és szintén változnia kéne, a SZIN-en alig hallani nem magyar szót, márpedig a Sziget kozmopolita, nyugat-európai hangulata legnagyobb részben az odalátogató rengeteg külföldinek köszönhető. Valljuk be, a magyarok nem tudnak bulizni, depressziósak, halkan beszélnek, zárkózottak, máshol tíz éve is elavultnak számító divatokat követnek. Márpedig ha fel akarjuk venni a versenyt a többiekkel, akkor muszáj lesz változtatni dolgokon, és ezeknek sokkal nagyobb változásoknak kell lenniük, mint az újrahasznosítható pohár és tányér, bár ezek is nagyon fontos dolgok, és határozottan érezhető a fejlődés, az európai életforma közeledése. Remélhetőleg jövőre kicsit érdekesebb külföldi felhozatal vár majd minket Szegeden a Tisza partján, az új magyar zenekarokkal azonban most sem volt semmi probléma, jó érzés, hogy ilyen zenei szcénánk van, büszkék lehetünk rá, végre valamire büszkék lehetünk.