Vannak olyan dalok, amiket ha egyszer meghallunk, akkor soha nem fogjuk elfelejteni, évek múlva is énekeljük ha meghalljuk valahol, és talán ez az igazi sláger definíciója. Persze a sláger lehet jó, középszerű, és nagyon gyenge is, de szerencsére a wales-i The Automatic és Monster című kislemezük mindenképp az első kategóriába tartozik. A Not Accepted Anywhere-en persze a Monster mellett még jópár hatalmas indie sláger is van, amiket szintén érdemes megismerni, ha valaki még nem tette meg. Most pedig itt az új lemez, és mivel már ismerem a wales-iek életművét, így nekilátok az új lemez meghallgatásának, mely a This Is a Fix címet kapta. Ami az előző lemezen a Monster volt, az most a Steve McQueen, és most itt nem akarok hasonlítgatni, mert a maga módján mindkettő remek dal, bár az új kislemezdalt többször kell meghallgatni, hogy ugyanúgy megfogja az embert, mint elődje. Az Automatic szinte az összes mostanában divatos zenei műfajt belesűrítette ebbe a rapszodikus, rendkívül sok váltással telepakolt dalba, van itt amcsi rock, new rave, emo, indie, amit összehozni nem éppen veszélytelen próbálkozás, de sikeresen vették az akadályt. A számok felépítése inkább amerikai, de a zene mégis teljes egészében brit. Ha hasonló zenekart akarunk keresni, akkor az Idlewild-ot lehet megemlíteni, de a Manic Street Preachers és az Ash hatása is érezhető. Steve McQueen, In the Mountains, Sleepwalking, Magazines, In the Mountains, This Ship, Accessories, ezek mind olyan slágerek, amiket mindannyian szívesen énekelnénk egy pubban, valahol a ködös albionban.

9