A fesztiválokat leszámítva évente egy-két igazán színvonalas koncertet lehet látni Magyarországon, éppen ezért ezeket nem érdemes kihagyni. Tegnap végre ellátogatott hozzánk napjaink egyik legnépszerűbb zenekara, a Coldplay, és ezzel sokak álma vált valóra. Bár két évvel ezelőtt már tervben volt egy budapesti koncert, az azonban elmaradt, de most a Viva la Vida turné végre érintette fővárosunkat is. Kezdjük ott, hogy a hét órás kapunyitás után kicsit megijedtem, mert olyan kevesen voltak a küzdőtéren, hogy szinte lehetetlen volt a tizedik sornál hátrébb kerülni, ennyien a szegedi JATE Klubban is elfértek volna. Aztán Albert Hammond Jr koncertje alatt már kezdtek gyűlni az emberek, bár sajnos a magyarok közül sokaknak nem nagyon volt fogalmuk arról, hogy éppen ki van a színpadon, de hát ez van, a külföldiek azért általában tudták, hogy épp a The Strokes gitárosa játszik, és értékelték is. Egyetlen baj az volt a koncerttel, hogy túl rövid volt, így elmaradt a kedvencem, a 101, talán ha az egy órás várakozás helyett korábban kezdtek volna, akkor nem kellett volna abbahagyniuk fél óra elteltével. Kisebb technikai szünet után kezdődött az ekkor már igen nagy közönség ráhangolása a Coldplay-re, ami egész jól sikerült a fekete fátyollal és az egyre erősödő experimentális zenével, ami hirtelen valami borzalmas rapper artikulálatlan üvöltözésébe ment át, amire egy emberként hördült fel mindenki. Na de már nem kellett sokat várni, és a fátyol mögött ott voltak Chris Martinék. Hasonló megoldással lehet találkozni a Sigur Rós koncertjein, de ebből nem kell semmilyen következtetést levonni, nagyon ötletes ez a fajta kezdés, az új lemezhez kapcsolódó turnén meg főleg. Remélhetőleg, aki valamilyen okból nem szereti a Coldplay-t, mert túl mainstream, túl népszerű, azt ez a koncert meggyőzte, hogy egy eszméletlen jó zenekarról van szó, akik nem véletlenül számítanak jelenleg az egyik legjobbnak, és mellesleg a koncertezéshez is értenek. A Cemeteries of London, a Lost, a Viva la Vida, a Violet Hill mellett hallhattunk dalokat természetesen a régebbi lemezekről is, a Scientist-et például a lelátón felbukkanva játszották el, miután eltűntek a színpadról, és egyszer csak megjelentek messze a hátunk mögött. De nem kevésbé volt látványos a pillangóeső a Lovers in Japan alatt, a Fix You pedig az egyik legjobb koncertélmény volt számomra. A zenekar részéről végig teljes mértékben megvolt a kapcsolattartás a közönséggel, ötletes átvezetések, Chris Martin pedig nem csak hogy tudta, hogy éppen Budapesten játszik, mert hát ez is ritka dolog, hanem még meg is tanult pár mondatot magyarul. Ezek után méginkább az év egyik legjobb lemezének tartom a Viva la Vida or Death and All His Friends-t, bárki bármit mond róla, számomra ez a zenekar legérettebb anyaga, ahol valami, az eddigiektől teljesen eltérő területre merészkedtek, és könnyen vettek minden akadályt. Aki lemaradt, az ma este Bécsben, holnap Münchenben nézheti meg őket, hozzánk meg reménykedjünk, hogy jönnek máskor is. Biztató, hogy a zenekarnek szemmel láthatóan tetszett a magyar közönség, akiknek persze jelentős része külföldi volt, de talán ettől is volt ilyen jó a hangulat. És hogy valami negatívumot is említsek, bár ez már nem érinti a zenekart, remélem, hogy egyszer sikerül megérteni, hogy miért vesz állójegyet az, aki a koncert felét a földön ülve tölti el.

helyszín: Papp László Budapest Sportaréna, Budapest
jegyár: 8000-15000 HUF
értékelés: 10