A Metronomy eredeileg Joseph Mount egyszemélyes projektjeként indult. Régebben csak remixeket készített, azokat viszont nem is akárkiknek, hanem olyan neveknek, mint a Franz Ferdinand vagy a Klaxons. Ezután kezdett csak saját zenéket is írni, és szép csendben, minden visszhang nélkül megjelent első lemeze, a Pip Paine (Pay the £5000 You Owe). Most itt a Nights Out című folytatás, mely valószínűleg nagyobb figyelmet kap. Az album egy intróval kezdődik, tehát valami konceptalbum-szerűségről van szó, a téma pedig a klubok világa, az esti bulik sivársága. Ezt egyébként feldolgozta nemrég Moby is (az eredmény hatalmas bukás lett), majd a Hercules & Love Affair (ők már sokkal jobban), a három közül azonban valószínűleg a most már háromtagúra bővült Metronomy lemeze sikerült legjobban. Az Intro és a The End of You Too teljes egészében instrumentális darabok, mégis lekötik az embert a 21. századra átültetett New Order elemek. A Radio Ladio-ban már megjelenik az emberi hang is, melynek azért végig idegesítően robotikus hangzása van, pont olyan üres és érzelemmentes, mint a hétvégi bulik a klubban. A Heartbreaker teljesen elüt a lemez többi számától, és talán ez az egyetlen dal, mely önmagában, a környezetéből kiemelve is megállja a helyét. Játsszák is a brit rádiók igen gyakran, Mount számára pedig talán ez lehet az igazi áttörés. Ez a szám egyébként a stílusok zseniális kavalkádja, pop, rap, rock, elektronika, pop, minden itt van egy helyen. Ha majd azokat a dalokat kell felsorolni, amelyek leinkább meghatározták a 2008-as évet, akkor ez nálam mindenképpen ott lesz a listán. A lemez második része már nem ennyire populáris, nem minden helyzetben ajánlott, néha kifejezetten idegesítő puttyogások, géphangok is megjelennek, a zene pedig átváltozik zajkavalkáddá, ami már a Crystal Castles-nél is zavart, de szerencsére sokat ez sem ront a lemezen. A Metronomy új albuma lehetne Nagy-Britannia válasza a csatorna túlpartján gombamód szaporodó francia elektróbandákra, Mount pedig megmutatta a világnak, hogy az indie mellett elektronikus zenében sem maradtak le az angolok.
9
