A Kaiser Chiefs a szigeten már bizonyított a magyar közönségnek, ők lettek a legjobb koncertzenekar, emellett írtak egy hibátlan debütlemezt, majd a visszatérés is majdnem hibátlan lett, így természetes, hogy az ember a megszokottnál is sokkal többet vár a folytatástól. Sokat éppen nem kellett várni a leeds-iek visszatérésére, hisz legfeljebb másfél év telt el a legutóbbi lemez óta, és már itt is az Off With Their Heads című folytatás. A lemez producere Mark Ronson volt, aki már korábban is kapcsolatba került a zenekarral, Oh My God című slágerüket ugyanis újragondolta, elénekeltette Lily Allennel, és ez a változat is igen népszerű lett. Lily Allen megjelenik az Off with Their Heads-en is, mégpedig a Never Miss a Beat-ben. A Spanish Metal erős kezdés, bár elsőre talán furcsának fog tűnni a spanyolos, néha már-már vadnyugati stílus, de szerencsére azért Kaiser Chiefs-es marad a dolog, és nem fordul át paródiába, ami nagy hiba lenne. A Never Miss a Beat a lemez legnagyobb slágere, nem véletlen, hogy ez lett az első kislemezdal, de némileg csalódást jelent, hogy nem fogunk mégegy hasonlóan ütős dalt hallani ezen a lemezen. A szaggatott Like It Too Much-ról sem lehet rosszat mondani, csak nem üt akkorát, és kicsit lelassítja a lemezt. A Can't Say What I Mean és a Good Days Bad Days már gyorsabb, tipikus Kaiser Chiefs dalok, több ilyen kellett volna. A legfurcsább szerzemény az albumon a Half the Truth című, melyben kicsit mintha erőltetetten akarnák követni az aktuális new rave divathullámot, így írtak egy kevésbé énekcentrikus, zaklatott számot, melybe még egy rap betét is belekerült, amit Sway DaSafo követett el. A számok sorából érdemes még kiemelni a lassú, John Lennont megidéző Remember You're a Girl című záródalt. Összegzésül elmondhatjuk, hogy hallottunk már jobbat is a Kaiser Chiefs-től, és ha az Employment című debütlemezt vesszük példának, melyen egyformán nagy sláger volt az összes dal, akkor sajnos ez igenis visszalépés.
8
