Pécs a magyar Manchester, itt alakult ki a kilencvenes években a hazai alternatív zene, melynek mainstreammé válása után is a központja maradt. Itt indult a 30Y is, akik négy év alatt négy lemezt adtak ki, ami egyedülálló teljesítmény a magyar színtéren. Első lemezük, az Egy perccel tovább ugyan még nem stúdióalbum, hanem egy koncertlemez volt, mégis a pécsi zenekar debütlemezének számít. A 2006-os Csészényi tér a 21. század egyik legfontosabb magyar lemeze, a névadó pécsi Széchenyi téren például még egy Csészényi tér táblát is kihelyeztek, ezáltal Pécs lett az első magyar város, ahol a kortárs művészetek igenis meghatározzák a város életét és a lakók öntudatát. A város büszke is a zenekarra, akik tavalyi lemezükkel sajnos már nem tudták hozni ugyanazt a színvonalat, mint a debütlemezzel. A Semmi szédítő magasság, bár sokan agyondícsérték, számomra túl kemény és amerikai stílusú lett, erőteljes kelet-európai mellékízzel, a grunge pedig nem állt jól nekik. Úgy tűnik, hogy erre Beck Zoliék is rájöttek, és No.4 című új anyagukkal teljesen más irányba szeretnének elmenni. Ami először feltűnik, hogy a dalok modernebb hangzásúak, emellett rövidebbek lettek, ezáltal könnyebben is emészthetőek. Ez a zenekar legérettebb anyaga, most már nem beszélhetünk róluk úgy, mint Egy kispál utánzatról az első, vagy mint Pearl Jam utánzatról a második lemez kapcsán. A No.4-on a 30Y hatás a legerősebb, és ez mindenképpen jó fejlemény. Nemcsak a dalok, de a sorok hossza is rövidült, ami számomra szintén örvendetes, mert egy dalban kevésbé szeretem az érthetetlen körmondatokat, melyek egyébként azt is akadályozzák, hogy egy számból sláger legyen. A hangulat is optimistább lett, bár a 30Y továbbra is különböző egyéni és társadalmi gondokról énekel, de a lemez mégsem depressziós. A változásra jó példa a Hajóra szállt című nyitódal is, de mégjobb az ezt követő Felhő. A Karambolban a brit zenei hagyományok találkoznak az amerikai grunge-al, ami egy nagyon érdekes és jól sikerült dalt eredményez. Az előző lemez grunge-os hangzása leginkább a Kutyák és emberek című dalon érződik, de már ez is kicsit letisztultabb. És végül említsük meg a Szenes című szémot, mely szerintem az eddigi legjobb 30Y dal, ami engem az Ágyéktól szívig-re emlékeztet még a Csészényi térről. Pont ilyen progresszívnek és igényesnek kell lenni egy magyar 'alternatív' lemeznek 2008-ban, mint a No.4. Sajnos a lemez készítése közben elhunyt a producer, Bóra Dávid. A fekete borító és az azon látható magnószalag neki tiszteleg.
9
