November 29-én, Debrecenben, a Lovardában fellépők voltak: Vad Fruttik, Pannonia Allstars Ska Orchestra, Colorstar, Zagar, Dj Ludmilla, Palotai.

Sajnos a Vad Fruttikról lemaradtunk, mert valami nagyon okos ember kitalálta, hogy egyszeri belépés legyen. Kár.

Ezután jött a PASO. A ska zenét nem szeretem, amire számos okom van (nem szeretek rá táncolni, a reggie és ahhoz hasonló zenei stílusokat nem csípem, nem tartom hitelesnek az európai rasztákat, és ez előítéleteket képez bennem stb.), szóval róluk se szeretnék sokat írni. Minden elismerésem nekik, majdnem annyi embert mozgatnak meg, mint a diszkózene vagy a d’n’b/breakbeat bulik. Valahol a ska az alter össznépi dizsi. És emellett zenei tudás kell az ilyen zenéhez. Ügyes.

A Colorstarról sincs sok. Nem az én ízlésem. Se jót, se rosszat nem tudnék írni. Becsülök minden zenészt, aki maga írja a számait. Mert ez a zenész original definíciója. Nem lehet mindenkit szeretni.
Két zenei programon voltam aktívan jelen. 

Az este nagy eseménye az a Žagar koncert volt. Számomra az utolsó három fellépésük hihetetlenül nagy csalódás volt. Pedig nagyon szükség van rájuk, alig van itthon kimondottan jó elektronikus zene. Kicsit mainstream lett az együttes a Wings of Love óta. De erről nem ők tehetnek, ez a Bori-effektus (másik nevén MR2-effektus). A baj abból fakadt, hogy a varázslat elveszett. A tracklist összeállítása, a szőrszálhasogatás, az új WOL-os rajongótábor…  A zene jó volt, tisztán szólalt meg az összes hang, volt kivetítő is, de valahogy nem volt az igazi. Pedig látszólag minden a helyén volt.

Sajnos nem lehetek ott minden koncerten, így nem tudom, hogy mikor történt, de a Žagar újjáéledt.

A debreceni koncert azoknak szólt, akik tudják az albumok címét. Ezt jól példázza, hogy nem hangzott el a fenn említett szám. Mintha le akarták volna magukról mosni a slágerük adta képet. Lehet az is közrejátszott, hogy a könnyen jött rajongók, könnyen ki is koptak…

Zságerék nagyon szimpatikusan voltak felöltözve. Jó volt a grafika. Álomszerűség. Extázis. Zene. Nehéz leírni az élményt. Mint régen. És egy szikla gördült le a szívemről, hogy juhhú, megy ez még nekik. Sőtt! Yonderboi meg IAMX szigetelős fellépése óta nem értek engem ilyen hatások. Így ami nem ment picit ittasan PASO-ra, az ment Žagarékra józanul is: tánc: az igazi zenei élmény, amikor magától megy az ember lába…

A közönség is meglepően szimpatikus volt. És meglepően sokan voltak. A szegedi MR2 turné látogatói, felszorozva tízzel. Az elhanyagolható számú kivétel meg jól elvegyült, csak az én mindenre kritikus szemem előtt tűntek fel néha, de meglepő módon nem zavartak. Egészen Ludmilláig. Akkor kicsit romlott a színvonal. Sebaj. A zene ott is jó volt. Sajnos Palotait nem tudtuk megvárni, pedig nagyon kíváncsi voltam rá is. Furcsa módon a breakbeat buli is nagyon koncertjellegű volt. Mindenki előrenyomult, és a pult felé fordulva táncolt. Látszik, hogy azért többségben voltak a koncertlátogató típusba sorolható egyedek. Talán emiatt nem is volt igazi lábtörős táncikálás sem (hozzá kell tennem, hogy az is akadályozta ezt a fajta táncstílust, hogy a padló vagy ragadt, vagy még csúszott a sörtől).

Nem tapasztaltam még „vidéken” ilyen mértékű érdeklődést jó zenei esemény iránt, fesztiválokat leszámítva. Így ez az este több szempontból is kellemes meglepetésként ért. Remélem majd egyszer majd itt, keletebben (nem földrajzilag értem) is átélhetem ezt!