Öt év hosszú idő, arra mindenesetre pont elég, hogy a
U2 helyét átvegye a Coldplay, és ezek
után nehéz lesz visszaszerezni azt a helyüket, amit az Actung
Baby, vagy a Zooropa kapcsán elértek. A U2 a
kilencvenes évek után már nem sok újat tudott mutatni, és szépen beálltak a
kényelmes, megszokott utat választó megélhetési zenészek közé. A helyzetet csak
tovább rontották Bono világmegváltó, kissé álszent
tevékenységei, melyek a zenekar jobb pillanatait is háttérbe szorították. A
2004-es How To Dismantle an Atomic Bomb igazi tévedés volt,
amit valószínűleg a U2 is belátott, és úgy döntött, hogy változtatni kell.
Szerencsére az új lemezen mertek ismét kísérletezni, bár ez Brian
Eno újbóli producerkedésének is köszönhető.
A U2 és a Coldplay között sok párhuzamot lehet vonni. Mindkettő a stadionhangulat megteremtésére kiválóan alkalmas monumentális dalok írását tűzte ki célul, és eközben legalább annyi ellenséget szerzett, mint rajongót. A U2-t lehet szeretni, lehet utálni, de vélemény nélkül elmenni mellette vagy megkerülni lehetetlen, ez pedig már önmagában is nagy teljesítmény. Hogy is lehetne szó nélkül elmenni az olyan kiváló szerzemények mellett, mint a One, a New Year's Day, vagy éppen a Where the Streets Have No Name. Mert hogy ilyeneket is írtak ők, nem csak a Vertigo-t. De lássuk, milyen lett a várva várt No Line On the Horizon című visszatérés.
A címadó dal mindjárt olyan, mintha a Kings of Leon írta volna, de azért mégis egy igazi U2 dalt hallunk, a jobbak közül, és ugyanez mondható el az ezt követő Magnificientről is, melyben The Edge megmutatja, hogy azért gitározni még mindig tud, és nem is akárhogy. Ha ilyen az egész album, mint ez a két szám, akkor le a kalappal. A hossza miatt valószínűleg nem slágergyanús, de nagy érzelemkiváltó hatással rendelkező, monumentális Moment of Surrender szintén remekül sikerült, és feltesszük magunkban a kérdést, hogy miért felejtettek el a Zooropa után jó számokat írni, egészen mostanáig. Ez ugyanis hosszú idők óta a legjobb szám, amit Bonoék írtak. Az Unknown Callernek már nincs ekkora újdonságereje, egy szokásos U2 dalt hallunk, melynek legjobb része a befejezés, kár, hogy nem húzták hosszabbra. Az I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight sem kerül fel a legemlékezetesebb U2 számok listájára, bár The Edge gitárjátéka nagyon jó itt is, a dalt azonban három hallgatás után sem könnyű felidézni. Furcsa, hogy a Get On Your Boots lett az első kislemezdal az albumról, mert talán ez a legkevésbé jól sikerült darab az egész lemezen. Úgy tűnik, mintha a U2 meg akarta volna írni a Vertigo 2009-es párját. Megintcsak egy gyors dal, melyhez görcsösen ragaszkodtak, és végül most is egy zavaros összevisszaság lett belőle, melyből már csak néhány spanyol sor hiányzik. Mintha egybe akarták volna gyúrni a Muse-t, a Red Hot Chili Peppers-t és egy kevés U2-t ebben a dalban. Kár volt. Lépjünk is túl rajta. Sajnos a Stand Up Comedy sem jobb, sőt, talán ez a lemez mélypontja, melynek közel négy perces játékidejét sokkal hosszabnak érezzük. A FEZ - Being Born valóban a marokkói Fez-ben lett rögzítve, és végre visszatérnek a lassabb szerzeményekhez, melyhez valószínűleg a hely hangulata is hozzájárult. A népzenén alapuló White as Snow még ugyanide sorolható, a Breathe azonban már egy igazi stadionba tervezett dal, hasonló, mint amilyeneket a Coldplay szokott írni, mikor éppen ez a fő szempont. A záró Cedars of Lebanon lassan építkezik, és végül csak írtak egy jó befejezést ennek a kicsit hektikus lemeznek, melyen ugyanúgy találunk kitűnő, igazán emlékezetes dalokat, mint olyanokat, amiket jobb is minél gyorsabban elfelejteni. Az azonban biztos, hogy Bonoék rég írtak olyan jó számokat, mint a No Line On the Horizon első három dala. És talán nem is utoljára.
1. No Line on the
Horizon
2. Magnificent
3. Moment of Surrender
4. Unknown
Caller
5. I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight
6. Get on Your
Boots
7. Stand Up Comedy
8. Fez - Being Born
9. White as
Snow
10. Breathe
11. Cedars of Lebanon
Ne nyomd el: No Line On the
Horizon, Magnificient, Moment
of Surrender
Szerintünk:
8
U2 MySpace
U2 - Moment of
Surrender