A The Libertines feloszlása után kevesen fogadtak volna arra, hogy Pete Doherty zenekara bírja majd tovább, pedig így történt. Carl Barat bandája, a Dirty Pretty Things ugyanis a második lemez után kifulladt, a Babyshambles azonban egyre csak jobb lett. A Down In Albion még kissé szétszórt, de jó lemez lett, a folytatás azonban Doherty mindennapos botrányai miatt kétségesnek tűnt. Ennek ellenére elkészült egy kiváló folytatás, most pedig itt van Doherty első szólólemeze is, mely még komolyabb és érettebb lett.
A Grace/Wastelands első hallásra nem sokban különbözik egy akusztikus Babyshambles lemeztől, ami nem is baj, hiszen a zenekarnak már kialakult egy egyedi stílusa, amit kár lett volna teljesen mellőzni. Közreműködik azonban az albumon Graham Coxon, aki már-már Carl Barat-hoz hasonló hű társává válik Doherty-nek. És ha ez még mindig nem lenne elég, a produceri munkálatokat Stephen Street végezte, aki már bizonyított korábban, hiszen olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Blur, a Kaiser Chiefs, vagy a The Smiths. A Babyshambles sincs teljesen mellőzve, a dalok többségében ugyanis játszik a zenekar basszusgitárosa.
Hogy mégis mi változott, mire volt jó ez a szólólemez? Doherty szövegei talán még soha nem voltak ennyire jók, és erre még rátesz egy lapáttal az akusztikus hangzás, mely vonósokkal és zongorával egészül ki. A pontosság kedvéért azt el kell mondani, hogy nem minden dal most készült, némelyik évekkel ezelőtti szerzemény. Hallgassunk bele a lemezbe.
Az Arcady című nyitás egy kellemes folkdal, teljesen akusztikus hangzással. A Last of the English Roses a legelső kislemez lett az albumról, ami nem véletlen, mert tényleg talán a legjobb dal a lemezen, és megkockáztatom, hogy a Doherty életmű legjobb darabjai között is ott van. A szomorkás 1939 Returning egy második világháborús történetet dolgoz fel, az A Little Death Around the Eyes pedig mintha a Last of the English Roses folytatása lenne, mely egészen franciás hangzást kapott. Pete ahelyett, hogy a vele történt eseményeket mesélné el, sokkal nagyobb feladatott választott, mégpedig történeteket mesél, amilyen az 1939 Returning is, és amilyen a bibliai Salome történetét feldolgozó dal, akit a tévé előtt ülve mutat be. A swing-es Sweet By and By című dalban megint egy eddig kevésbé ismert oldalát mutatja meg Doherty, mi pedig visszarepülünk a múlt századba valahova New Orleans-ba. A lemezen közreműködött még Dot Allison is, aki a Sheepskin Tearaway-ben énekel Doherty-vel, és egyébként a dalt is közösen írták. A Broken Love Song-ban egy másik vendégzenész tűnik fel, Peter Wolfe, művésznevén Wolfman, és végül ez lett az egyik legjobban sikerült szerzemény az albumon. Az álomszerű New Love Grows On Trees és a rövid Lady Don't Fall Backwards után elégedetten vehetjük ki a lemezt.
1. Arcady
2. Last of the English Roses
3. 1939 Returning
4. A Little Death Around the Eyes
5. Salome
6. I Am the Rain
7. Sweet By and By
8. Palace of Bone
9. Sheepskin Tearaway
10. Broken Love Song
11. New Love Grows On Trees
12. Lady Don't Fall Backwards
Ne nyomd el: Last of the English Roses, A Little Death Around the Eyes, Broken Love Song, New Love Grows On Trees
Szerintünk: 9
