Mostanában nincs hiány igényesebb zenét játszó énekesnőkből, és most a Bat for Lashes művésznéven zenélő Natasha Khan is beáll a sorba, bár két évvel ezelőtt már jelent meg tőle egy bemutatkozó lemez. Ne Ladyhawke-féle elektropopra, vagy KT Tunstallra hajazó akusztikus folkra számítsunk, Bat for Lashes ugyanis pszichedelikus, álomszerű popzenét játszik. A lemez borítója az MGMT, Empire of the Sun életérzését sugallja, és a zenében is felfedezhető némi rokonság az említett előadókkal. Kritikusok szívesen hasonlítják még Tori Amos-hoz, de szerencsére túl sok hasonlóságot nem lehet találni közöttük.

Bat for Lashes akkor lett ismert, mikor a brit rádiók játszani kezdték Daniel című, kiváló kislemezdalát. Ez még nem garancia egy jó albumra, és még a teljes bukás lehetősége is benne volt, a dream-pop ugyanis egy határvonal az igényes pszichedélia és az értéktelen giccs között, és nagyon vigyázni kell, hogy ne menjen át a dolog Enya-féle megélhetési, steril karácsonyi háttérzenébe.

A Two Suns egy konceptlemez, mely egy Pearl nevű lány történetét meséli el. Persze ezt az ötletet sem a brighton-i énekesnő találta fel, de a végeredmény ettől még jó lett, legalábbis ami az első számokat illeti. A dobra épülő Glass elég erős indítás, és akár a következő kislemezdal is lehet. A Sleep Alone kellemes, folkos popdal, álomszerű zenével, a Moon and Moon pedig zongoratémájával emelkedik ki. Ezután jön a már említett Daniel. A Peace of Mind-ban a gospelt már kevésbé sikerült összehozni Bat for Lashes zenéjével. Talán jobb lett volna nem is próbálkozni vele. Az ezután következő Siren Song és Pearl's Dream sem éri el az első négy dal színvonalát. A Good Love már a jól sikerült szerzemények közül való, az álomszerű képek pedig itt jelennek meg legerősebben. A Two Planets című dalt már csak nagyon elborult hippiknek tudom ajánlani, az utolsó két dal pedig nagyon messze elmarad a lemez indításától. Kár érte.

A lemezt végighallgatva az embernek olyan érzése támad, mintha ez egy olyan előadó munkája lenne, aki ugyan zseniális dalszerző, azonban a határidők miatt nem tud komolyabban belemerülni a számok írásába. Emiatt felkerült a lemezre 4-5 nagyon jó szám, a lemez második fele viszont elnagyolt, összeszedetlen, kapkodó lett. Talán célravezetőbb lett volna várni még kicsit.

Ne nyomd el: Daniel, Glass, Sleep Alone
Szerintünk: 8