Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy londoni zenekar, akik nem tudtak nevet kitalálni maguknak. A kérdést végül úgy döntötték el, hogy fellapozták a Bibliát, és az a szó lett a nevük, amit először megláttak. Így történt, hogy ők lettek a makabeusok. Aztán elmondták, hogy egyikük sem vallásos, nehogy még valaki azt gondolja.

Első lemezük 2007-ben jelent meg, mely a Colour It In címet viselte, és nem volt túl nagy visszhangja. Ez egy kellemes, fiatalos lemez volt. Az új anyag némileg más, néha fel sem lehetne ismerni, hogy ugyanazt a zenekart halljuk, ha nem tudnánk. A Wall of Arms jóval komolyabb és változatosabb lett elődjénél.

Ez a változás tehát pozitív, főleg, mert sok kritikus már az első lemezük megjelenését követően elkönyvelte őket azoknak a bandáknak a hosszú listáján, akik kifulladtak az első album után. A The Maccabees-nek semmi keresnivalója ezen a listán. A Love You Better nagyon jól eltalált kezdés. Ez lett a második kislemezdal egyébként, és milyen jó választás volt. Leginkább az Arcade Fire munkássága juthat eszünkbe a lemezt végighallgatva, ami szintén nem egy rossz dolog, a borús, rövid, ismétlődésekből álló szövegek pedig a Foals-ra emlékeztetnek. Aztán a Can You Give It című dalról már a Razorlight is beugorhat. A számok egyébként a szerelem igencsak elcsépelt témájára épülnek, de szerencsére nem fordul a dolog giccsbe, és konkrét megszólított sincs, csak egy elvont, képzeletbeli személy. Szóval hozzá címeztek jópár indie slágert. A No Kind Words az a dal, ami a legkevésbé emlékeztet az első lemez számaira, és talán a legjobb szerzemény ezen az albumon.

Talán nem a Wall of Arms az év legérdekesebb lemeze, a The Maccabees viszont bebizonyította, hogy jóval több van bennük, mint amit néhányan gondoltak.