A Maximo Park a pár évvel ezelőtti indie hullám egyik legfontosabb zenekara volt. Debütlemezük a legjobbkor jelent meg, ugyanis olyan bandák bukkantak fel akkoriban, mint a Franz Ferdinand, a Bloc Party, a Kaiser Chiefs, vagy a The Rakes. Azóta sokminden változott, a Kaiser Chiefs legutóbbi lemeze már csalódás volt, a Bloc Party végképp elektronikus vizekre evezett, a The Rakes pedig hol jobb, hol kevésbé jó formáját mutatja. A Franz Ferdinand tudta tartani a színvonalat. Lássuk, mennyire sikerült ez a Maximo Parknak.

Mikor először hallottuk, hogy az államokban rögzítik az új lemezt, akkor egy, az eddigiektől teljesen eltérő hangzásra számítottunk. Ez persze rosszul is elsülhetett volna, ha például belefutnak egy olyan zsákutcába, mint a The Subways. Nem így történt, ugyanis a Quicken the Heart nem sokban tér el az eddigi Maximo Park lemezektől. Nem álltak be az elektronikára áttérő bandák sorába, nem próbálkoznak bukás lehetőségét magában rejtő kisérletezgetéssel, helyette a megszokott formájukat hozzák.

A lemezindító Wraithlike volt az első szám, amit a közönség hallhatott az új lemezről. Ez a már szinte kötelező ingyen letöltés formájában került fel egy-két hónappal ezelőtt a zenekar weboldalára. Pörgős, igazán dinamikus indítás, a szirénahangok és a visszatérő Maximo Park motívumok pedig még jobbá teszik. Bár a szigetországban korábban sem volt másképp, de a Control című film óta mégnagyobb reneszánszát éli a Joy Division. A The Penultimate Clinch őket idézi meg, de közben egy minden ízében Maximo Parkos refrént hallunk. A lassan építkező, igazi stadionhimnuszban kiteljesedő The Kids Are Sick Again az első kislemezdal, amit a lemezről kiválasztottak. Jó döntés volt. A Cloud of Mystery akár lehetne is a következő, ugyanis a lemez egyik legjobb száma, ami már első hallgatásra magával ragadja az embert. A lassabb, Cure-os alapokat használó Calm aztán a refrénben igazi indie slágerré alakul át, Paul Smith énekében pedig most sem kell csalódni. Az In Another World megintcsak olyan dal, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, csakúgy mint az ezt követő, a funk területére is elkalandozó Let's Get Clinical. A lemez második felén is találunk érdekességeket, mint a Roller Disco Dreams, a művészi Questing, Not Coasting, vagy a goth-os hangzású Overland, West of Suez.

A Quicken the Heart talán nem olyan újszerű, mint a Certain Trigger, nincs rajta annyi érzelem, mint az Our Earthly Pleasures-ön, de minőségileg nem marad el ezektől.