Anno még tinédzseréveim közepe felé az volt a szokásom, hogy akár napközben, szunyókálás közben lassú zenéket hallgattam, így élveztem a dallamokat. Leginkább ez jutott eszembe, amikor meghallgattam a Grizzly Bear Veckatimest című albumát.
A banda 6 hónapon keresztül, három helyszínen vette fel az albumot, és a Brooklyn Youth kórus is közreműködött. Ez értékelendő, viszont a borítójukat nem tudom hova tenni: mi ez?? Mit akartak ezzel kifejezni?? Leginkább Wassily Kandinsky művei jutnak erről eszembe - ez olyan művészet (hiszen minden művészet, amit annak mondanak), amibe akárki akármit lát bele, nem tévedhet. Nagyot.
A legtöbb szám olyan 'nyugtató' hatású, hogy fel sem tűnt nekem, hogy mi megy egyáltalán a háttérben. Egyedül a Two Weeks című számuk volt egyáltalán tűrhető számomra (bár egy csöppet a vokál a Mother Motherre hajazónak tűnik, még ha nem is ismerik egymást, akkor is hasonlít).
Általában a dalok többsége olyan szerkesztű, hogy: bevezető - 1. versszak - refrén - 2. versszak - refrén, sokszor. Egy idő után természetesen jólesik az ettől való eltérés, viszont a Grizzly Bear-nél annyira nem összefüggőek sem a részek, sem a dallamok, hogy az már ... nem tetszik.
No sebaj, ajánlom azoknak, akik egy jót akarnak aludni, esetlen szeretik a ... hát ... inkább nem ajánlom.
- Southern Point
- Two Weeks
- All We Ask
- Fine for Now
- Cheerleader
- Dory
- Ready, Able
- About Face
- Hold Still
- While You Wait for the Others
- I Live with You
- Foreground
Ne nyomd el: Two Weeks
Szerintünk: 3
