Az Újvidéken (Novi Sad) megrendezett EXIT Festival pár évvel ezelőtt megkapta az Európa legjobb fesztiváljának járó díjat. Idén mi is ellátogattunk a fesztivál első napjára, mikor az Arctic Monkeys lépett fel.
A vonatút nem volt éppen zökkenőmentes, de legalább jó hangulat volt a sok külföldinek köszönhetően. A fülkében, ahol ültünk, angolok voltak, akik nem igazán értették, hogy tarthat egy viszonylag rövid út nem kevesebb, mint 7 óráig. De ezen is csak nevettek, otthon aztán valószínűleg nem fognak ilyesmit átélni. Végül csak odaértünk, egy óra késéssel, ami még belefér, ugyanis a magyar vonatokon már hozzászokhattunk hasonlóhoz. Ezután nekivágtunk az ismeretlen Novi Sad utcáinak, ami a Balkán és Nyugat-Európa különös keveréke. Sok furcsa dolgot lát itt az ember, de bizonyos szempontból európaibb az emberek gondolkodása, mint nálunk. Egyszóval kellemes meglepetés volt az első benyomás Szerbiáról, mert egészen másra számítottam. A sok fesztiválozó pedig olyan hangulatot adott a városnak, ami Budapesten sincs Sziget alatt. Egy kis nézelődés után elindultunk a fesztivál helyszíne, a péterváradi erőd felé. Kicsit nehezen, pár kilométeres kitérővel találtuk meg a bejáratot. Szerencsére bent már vártak minket a kényelmes babzsákfotelek, melyek közül el is foglaltunk gyorsan kettőt. Ekkor még sokmindent egyébként sem tudtunk volna csinálni, mert az élet itt 8 óra után kezdődik, előtte még a sörhöz szükséges kuponokat sem tudtuk beszerezni. Itt is a sör volt az egyetlen lehetőség alkoholizálásra, és aminek nem örültem, hogy itt sem voltak a Szigeten megszokott árusok. A helyszín egyébként nagyon hangulatos, a színpadok különböző várárkokban vannak, melyek közt alagutakon lehet közlekedni. A kilátás pedig gyönyörű a városra, nappal és éjszaka egyaránt. A közönséggel is meg voltam elégedve, valahogy itt is fegyelmezettebbeknek tűntek, mint a magyarok.
Lily Allen-t már másodjára láttam a héten, és sok újdonság nem volt, hiszen gyakorlatilag ugyanaz volt a tracklist, mint az Open'er-en. Ez a koncert valamivel jobb volt, talán mert már sötét volt közben, és Lily is kicsit többet beszélt. Az Arctic Monkeys-ra még várni kellett kicsit. Ezalatt az idő alatt a brit Roots Manuva játszott. Nem akarok senkit megsérteni, de számomra ez a fajta zene teljesen élvezhetetlen. Hasonlóan rossz élmény volt mint a tavalyi Brains koncert Szigeten. A várva várt Arctic Monkeys éjfélkor kezdődött. Igen, éjfélkor a város közepén. Ez az, ami Szigeten elképzelhetetlen, máshol pedig teljesen normális, és kibírnak négy nap zajt, cserébe egy kis hangulatért és sok külföldi vendégért, akik majd biztosan máskor is visszatérnek.
Az Arctic Monkeys-ról sokan úgy beszélnek, mint az új Beatles-ről, és a rájuk való várakozás egészen különleges élmény volt. Ezt fokozta még a koncert előtti pár perces tűzijáték, majd a színpadra léptek az új külsővel, mely még hihetetlenebbé tette a pillanat valóságosságát. Még az is megfordult a fejünkben pár percig, hogy talán nem is ők azok, főleg, hogy egy vadiúj számmal, a Pretty Visitors-szal kezdtek. Aztán jöttek a már jól ismert slágerek, mint a Brianstorm, a the View from the Afternoon, a Fluorescent Adolescent, a When the Sun Goes Down, majd az I Bet You Look Good On the Dancefloor. Elhangzott pár új dal is, úgymint az új kislemez, a Crying Lightning, vagy a Potion Approaching. A koncert pedig a 505-al zárult, ami után nem akartam elhinni, hogy vége van. Az Arctic Monkeys élőben is bebizonyította, hogy a világ jelenlegi legjobb zenekara. Ezt az élményt nehéz lenne felülmúlni. Ezért a koncertért érdemes volt kibírni az éjszakai sétát az állomásra, majd a több, mint két órát késő belföldi vonatra való várakozást. Utólag már ezekre is jó visszagondolni.
