Egyelőre befejeztük közép-európai fesztiválkörutunkat, melynek utolsó állomása a Balaton Sound volt. Azzal nem lehet vádolni a szervezőket, hogy nem hívtak elég jó neveket, hiszen utolsó nap egymás után lépett fel a Röyksopp és Moby.A Balatonnál fesztivált rendezni nagyon jó ötlet volt, a zamárdi szabadstrand pedig tényleg lenyűgözően szép helyszín, és ha az ember már nem bírja a 35 fokot, akkor csak bele kell ugrani a tóba. Ez lenne a tökéletes fesztivál? Sajnos nem. A Balaton Sound közönsége már első látásra sem volt túl szimpatikus, a nap folyamán pedig ez a kép egyre csak romlott. Zamárdiban, majd a fesztivál területén sétálgatva szinte egy külföldit sem láttunk, legfeljebb pár nyaraló németet, akik viszont nem fesztiválozni jöttek. A magyarok pedig nem éppen felszabadultságukról és hangulatteremtő képességükről híresek. Utóbbi kimerül pár idétlen ordítozásban, amiből most sem volt hiány. A második felmerülő probléma az árakkal volt kapcsolatos. A Balaton Sound ugyanis minden kétséget kizáróan az ország legdrágább fesztiválja. Ez a fajta újgazdag sznobság végig ott volt a levegőben, és sajnos olyan hangulata volt az egésznek, mint egy lehúzós pesti klubnak, és semmiképpen sem olyan, mint amilyennek egy fesztiválnak lenni kellene.
A Röyksopp koncertje előtt nem igazán találtunk nekünk megfelelő programot, bár egy ideig elnéztük Varga Zsuzsa kissé éretlen előadását, de aztán továbbálltunk a nagyszínpadhoz, ahol már egész komoly tömeg gyűlt össze az Irie Maffia koncertjén. Ez kicsit olyan volt, mintha újra végig kellene néznem a Roots Manuvát, csak ezúttal a magyar változatot. Már úgy éreztem, hogy soha nem lesz vége, de sajnos mikor ez megtörtént, akkor sem a Röyksopp jött még, hanem legalább fél órás hangolás meg fel-le járkálás a színpadon. Open'er-en és EXIT-en egy perc késés nem volt, úgyhogy nem értem, hogy nálunk miért nem lehet a koncerteket időben elkezdeni. Közben pár tizenakárhány éves egyén a harmadik sorban mellettünk már nem tudott mit kezdeni magával, így sodortak egy hatalmas spanglit a biztonsági személyzettől két méterre, ami önmagában még nem zavart volna annyira, az viszont már igen, mikor úgy hadonásztak vele, hogy öt embernek kellett arrébbugrani, ha el akartuk kerülni, hogy kiégesse valaminket. Persze közben végig ment a feltűnősködés, a kiabálások, melyek ezesetben nem is a zenekarnak szóltak, hanem a közönség többi részének. Aztán végre színpadra lépett a Röyksopp, mi pedig próbáltunk csak a színpadra figyelni. A koncert eleje egész jó volt, rövidesen elhangzott a Happy Up Here is, de aztán úgy tűnt, mintha nem lennének annyira formában. Persze nem volt semmi különösebb probléma, de kicsit többre számítottam. Végülis lehet, hogy csak az Open'er és az EXIT tette túl magasra a mércét.
Röyksopp után leültünk a partra, megnéztük a naplementét, majd a fényeket a Balaton másik partján. Eddig ez volt az est fénypontja, és arra gondoltam, hogy ha nem lenne a levegőben az az átkozott pénzéhség és sznobság, akkor mennyivel jobban alakulhatott volna az egész. Aztán úgy döntöttünk, hogy keresni kéne valami koncertet, ha már fesztiválon vagyunk, így átmenetileg a Vad Fruttik mellett döntöttünk. Csak néhány szám erejéig kapcsolódtunk be, aztán ismét a nagyszínpad felé vettük az irányt. Természetesen Moby is késett, majdnem egy órát, de benne azért nem kellett csalódni. Jó volt élőben hallani a nagy slágereket, még akkor is, ha az összegyűlt emberek jelentős hányada legfeljebb kettőt ismert ezek közül, de arra partizott egy jót. Elég messze voltunk a színpadtól, amit kicsit sajnálok, de a Röyksoppon megtapasztalt körülmények miatt nem mertem megkockáztatni, hogy előrébb menjünk.
A legnagyobb kaland a reggeli vonatozás volt. A MÁV ismét hozta a formáját, és természetesen nem indított Budapestre különjáratot, hanem az egyetlen hajnali személyvonat ment kb. 800 százalékos kihasználtsággal. Kipróbáltam milyen a wc ajtóban aludni, amire volt is időm a 3 óra alatt megtett 120 kilométeres út alatt.
Végül tehát vegyes érzelmekkel jöttünk el a Balaton Soundról. Ez, ahogy n'Cho mondta, nem kétemberes fesztivál. Van benne valami. Lehet, hogy nagyobb társaságoknak élvezhetőbb, de még fontosabb egy nagyobb bankszámla. Viszont a Balatonban fürdés koncertek előtt azért kellően feldobta a napot. Na meg Moby is jó volt.
