Az elég rossz idővel induló pénteki napon egy Fish! koncerttel kezdtünk. A szokásosnál nagyobb tömeg volt a sárral körülvett MR2 színpad előtt, annak ellenére, hogy nemsokára kezdődött a Jet, és azért a két banda zenéjében is van némi átfedés. Úgy tűnik, a Fish!-nek elég komoly rajongótábora van, bár ha azt nézzük, hogy hány éve működnek, akkor ez már nem tűnik olyan soknak. Megnéztünk pár számot, aztán a nagyszínpad felé vettük az irányt.Jet
A garázsrock soha nem volt az én műfajom, de ha már itt van az egyik legnagyobb képviselője, azt már csak meg kell nézni élőben. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert bár sok dalt nem ismertem, mégis élvezetes koncertet adott az ausztrál banda. A nap is kisütött, mivel azonban elég korán volt még, túl nagy ugrálás nem lett a nézőtéren.
Primal Scream
Tegnap elég eltérő vélemények lehettek arról, hogy melyik is a nap legfontosabb fellépője. A nagy többség valószínűleg a Prodigy-re esküdött, számomra azonban a Primal Scream volt ez a zenekar. Nem csak azért, mert lassan harminc éve működnek, és ezalatt már kilenc lemezük megjelent, melyek közül mindegyik szinte hibátlan volt, hanem azért is, mert mint ez koncerten kiderült, Bobby Gillespie frontember Mick Jaggert megszégyenítő előadásra képes. Kíváncsi voltam, hogy hozza majd össze a Primal Scream pályafutásának igen sokféle zenéjét egy koncerten, és már sokféle megoldás megfordult a fejemben, de a végeredmény sokkal jobb lett. A zenészek olyan elektronikus darabokban is aktívan közreműködtek, mint a Come Together vagy a Swastika Eyes. Utóbbi a Szigeten elhangzott egyik legpörgősebb szám lehetett volna, ha a közönség jobban megismerkedik a kilencvenes évek egyik legfontosabb zenekarával, mielőtt eljön koncertre. Persze legtöbben ekkor már Pendulumra és Prodigy-re foglalták a helyet az első sorokban.
Pendulum
A nap másik ausztrál sztárzenekara a Pendulum volt, akikről el sem tudtam képzelni, hogy élőben, nagyszínpadon mit fognak alkotni, de a végére egészen megtetszett. Legalábbis mikor saját szerzeményeiket játszották, mert volt itt minden, de mind közül a legdurvább a Prodigy-től való nyúlás volt. Azért elhangzott egy jó Calvin Harris átdolgozás is, amit a végig aktívan, és kissé viccesen bulizó dnb-s közönség kevésbé tudott élvezni. Távolról nehéz volt megállapítani, hogy a Pendulum vagy a Prodigy koncertje volt durvább, de itt is röpködtek rendesen a söröspoharak.
The Prodigy
A kilencvenes évek brit elektronikus zenéjének meghatározó formációja nem először koncertezik a Szigeten, nekünk viszont ez volt az első Prodigy koncert, úgyhogy megpróbáltuk az első húsz sorban átvészelni. Koncert előtt pár perccel az idei Sziget reklámarc prodidzsájos pasi is tartott egy rögtönzött előadást sajátos Firestarter átdolgozásával, majd elmondta, hogy szerinte mi a jó zene. Jó poén volt, bár a külföldiek valószínűleg nem nagyon értették, hogy mi történik most. Pár perc múlva színpadra lépett a Prodigy, és elszabadult a pokol. A színpad előtt nem is a szokásos pogó és ugrálás volt, hanem mintha egyszerre minden irányba elindult volna az embertömeg, ami sodort el mindent, ami az útjába került. Hátrébb is mentünk, amint tudtunk, és valahonnan a harmincadik sorból már tökéletesen élvezhető volt a koncert. A Chemical Brothers pár évvel ezelőtti előadása csalódás volt, ez azonban igazi koncertélmény volt, na meg bulizni is lehetett egy jót. Új dalok közül elhangzott az Omen, a Warriors Dance, az Invaders Must Die, a régiek közül pedig szinte az összes klasszikus.
Tesco Disco vs. Kollektiva
Prodigy után a Mokka Cukába igyekeztünk, ahol nagy indie-elektro bulira számítottunk, de sajnos nem így lett. A helyszínen mintha válogatott hülyék lettek volna, akiknek gőzük sincs a zenéhez, és ugyanúgy táncolnak a Killers remixre mint Lady Gaga legújabb slágerére. Szerencsére utóbbi nem hangzott el, de néha már nem jártunk messze ettől sem. Igazi stíluskavalkád volt MGMT-től a heavy metálig. Empire of the Sun után AC/DC például nem a legjobb váltás. Ráadásul minden számra rá volt téve valami idegesítő tuctuc, ami elrontotta az egészet. Pedig voltak jó, friss brit dalok is, mint például Dizzee Rascal, Calvin Harris, Late of the Pier, La Roux. Ilyenekből kellett volna több. A tavalyi London Calling fedőnevű Tesco Disco a Szigeten szerintem sokkal jobban sikerült, bár azt meg a nagyon gyenge hangosítás rontotta el.
Ma
Ma lesz a legzsúfoltabb program az idei Szigeten, és érdemes lesz egész nap a Nagyszínpad körül maradni, ahol 3-tól a The Subways, aztán az Editors, a Klaxons, a Manic Street Preachers, végül pedig a Placebo koncertezik. Reméljük nem marad el, mert Brian Molko nemrég rosszul lett egy japán koncerten. Ma este lesz még Gumipop, valamint Péterfy Bori & Love Band az MR2 színpadon.
Info
Az esős időszaknak vége, ma végig napos, nyári idő lesz nagyon kevés felhővel. 30 fok is lehet.
A garázsrock soha nem volt az én műfajom, de ha már itt van az egyik legnagyobb képviselője, azt már csak meg kell nézni élőben. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert bár sok dalt nem ismertem, mégis élvezetes koncertet adott az ausztrál banda. A nap is kisütött, mivel azonban elég korán volt még, túl nagy ugrálás nem lett a nézőtéren.
Primal Scream
Tegnap elég eltérő vélemények lehettek arról, hogy melyik is a nap legfontosabb fellépője. A nagy többség valószínűleg a Prodigy-re esküdött, számomra azonban a Primal Scream volt ez a zenekar. Nem csak azért, mert lassan harminc éve működnek, és ezalatt már kilenc lemezük megjelent, melyek közül mindegyik szinte hibátlan volt, hanem azért is, mert mint ez koncerten kiderült, Bobby Gillespie frontember Mick Jaggert megszégyenítő előadásra képes. Kíváncsi voltam, hogy hozza majd össze a Primal Scream pályafutásának igen sokféle zenéjét egy koncerten, és már sokféle megoldás megfordult a fejemben, de a végeredmény sokkal jobb lett. A zenészek olyan elektronikus darabokban is aktívan közreműködtek, mint a Come Together vagy a Swastika Eyes. Utóbbi a Szigeten elhangzott egyik legpörgősebb szám lehetett volna, ha a közönség jobban megismerkedik a kilencvenes évek egyik legfontosabb zenekarával, mielőtt eljön koncertre. Persze legtöbben ekkor már Pendulumra és Prodigy-re foglalták a helyet az első sorokban.
Pendulum
A nap másik ausztrál sztárzenekara a Pendulum volt, akikről el sem tudtam képzelni, hogy élőben, nagyszínpadon mit fognak alkotni, de a végére egészen megtetszett. Legalábbis mikor saját szerzeményeiket játszották, mert volt itt minden, de mind közül a legdurvább a Prodigy-től való nyúlás volt. Azért elhangzott egy jó Calvin Harris átdolgozás is, amit a végig aktívan, és kissé viccesen bulizó dnb-s közönség kevésbé tudott élvezni. Távolról nehéz volt megállapítani, hogy a Pendulum vagy a Prodigy koncertje volt durvább, de itt is röpködtek rendesen a söröspoharak.
The Prodigy
A kilencvenes évek brit elektronikus zenéjének meghatározó formációja nem először koncertezik a Szigeten, nekünk viszont ez volt az első Prodigy koncert, úgyhogy megpróbáltuk az első húsz sorban átvészelni. Koncert előtt pár perccel az idei Sziget reklámarc prodidzsájos pasi is tartott egy rögtönzött előadást sajátos Firestarter átdolgozásával, majd elmondta, hogy szerinte mi a jó zene. Jó poén volt, bár a külföldiek valószínűleg nem nagyon értették, hogy mi történik most. Pár perc múlva színpadra lépett a Prodigy, és elszabadult a pokol. A színpad előtt nem is a szokásos pogó és ugrálás volt, hanem mintha egyszerre minden irányba elindult volna az embertömeg, ami sodort el mindent, ami az útjába került. Hátrébb is mentünk, amint tudtunk, és valahonnan a harmincadik sorból már tökéletesen élvezhető volt a koncert. A Chemical Brothers pár évvel ezelőtti előadása csalódás volt, ez azonban igazi koncertélmény volt, na meg bulizni is lehetett egy jót. Új dalok közül elhangzott az Omen, a Warriors Dance, az Invaders Must Die, a régiek közül pedig szinte az összes klasszikus.
Tesco Disco vs. Kollektiva
Prodigy után a Mokka Cukába igyekeztünk, ahol nagy indie-elektro bulira számítottunk, de sajnos nem így lett. A helyszínen mintha válogatott hülyék lettek volna, akiknek gőzük sincs a zenéhez, és ugyanúgy táncolnak a Killers remixre mint Lady Gaga legújabb slágerére. Szerencsére utóbbi nem hangzott el, de néha már nem jártunk messze ettől sem. Igazi stíluskavalkád volt MGMT-től a heavy metálig. Empire of the Sun után AC/DC például nem a legjobb váltás. Ráadásul minden számra rá volt téve valami idegesítő tuctuc, ami elrontotta az egészet. Pedig voltak jó, friss brit dalok is, mint például Dizzee Rascal, Calvin Harris, Late of the Pier, La Roux. Ilyenekből kellett volna több. A tavalyi London Calling fedőnevű Tesco Disco a Szigeten szerintem sokkal jobban sikerült, bár azt meg a nagyon gyenge hangosítás rontotta el.
Ma
Ma lesz a legzsúfoltabb program az idei Szigeten, és érdemes lesz egész nap a Nagyszínpad körül maradni, ahol 3-tól a The Subways, aztán az Editors, a Klaxons, a Manic Street Preachers, végül pedig a Placebo koncertezik. Reméljük nem marad el, mert Brian Molko nemrég rosszul lett egy japán koncerten. Ma este lesz még Gumipop, valamint Péterfy Bori & Love Band az MR2 színpadon.
Info
Az esős időszaknak vége, ma végig napos, nyári idő lesz nagyon kevés felhővel. 30 fok is lehet.
