A hangosítás miatti botrány ellenére nézőcsúccsal ért véget az idei SZIN fesztivál, melyen szombaton játszott Magyarország legjobb garázsrock zenekara, a The Trousers. Feltettünk pár kérdést a zenekar frontemberének, Kőváry Zoltánnak.
Mikor utoljára az IndieGO stúdióban adtál nekünk egy interjút, akkor épp Dániába készültél egy garázsrock fesztiválra. Ez hogy sikerült? Milyen volt úgy játszani, hogy a közönség nem ismerte a zenéteket?
Dánia fantasztikus ország! A táj gyönyörű, amikor pedig megérkeztünk a fesztivál helyszínére, Koppenhága belvárosába, az olyan volt, mint amikor a szárazra vetett halat visszadobják a tengerbe. Az igazi rock and roll ott természetes zenei közeg, és amikor az ember elkezdi nyomni 170 bpm-mel, nem az tükröződik az arcokon, hogy „Hát ezek meg mit akarnak itt?!” Nem lógtunk ki a többi zenekar közül, a szervezők örültek, hogy Magyarországon is vannak rock and roll zenekarok, és igazán megtisztelő volt a nagy Blue Van előtt (sőt az ő scuccukon) játszani, akik a Jet-tel turnéztak, és igazi true rock-arcok. Szeretnénk egyszer elhívni őket Magyarországra. A kontakt megvan, csak pénz kéne rá.
Dániában tehát külön garázsrock fesztivál is van. Magyarországon milyennek látod a műfaj helyzetét? Mennyire rétegzene ez nálunk?
Az az érzésem, hogy sokszor a koncerteken tudatosodik az emberekben, hogy „Nahát! Hiszen én szeretem ezt a zenét!”. Ami nem véletlen, hisz az AC/DC-t, a Stones-t, Iggy Pop-ot, a Primal Scream-et, a Jet-et vagy a Hivest nagyon sok ember szereti, de a fejekből sokszor hiányzó zenei kategóriák gyakran megakadályozzák a megfelelő kódolást. Ez nem indie, nem metál, nem pop, a rock and roll-t nálunk sokszor az 50-es évek zenéjével azonosítják, a „rock” kifejezés hazai asszociációiról pedig inkább ne is beszéljünk. Szóval az a furcsa helyzet van, hogy sokan ösztönösen szeretik az ilyen zenét, csak nem mindig tudják racionálisan, hogy szeretik. Szerintem ezen lehet segíteni, ez az egyik hosszú távú célunk.
Tanárként is kötődsz Szegedhez, milyen érzés itt játszani? Jobb mint máshol? Több a rajongó? Jobban ismerik a számokat?
Ennek a kettős szerepnek megvannak az előnyei és hátrányai is. Többen ismernek, ezért nagyon jó hangulatú koncerteket szoktunk itt adni. Lehet, hogy vannak olyanak, akik csak a zene miatt nem biztos, hogy eljönnének, de aztán megtetszik nekik a dolog. Lehet, hogy először kicsit furcsállják, hogy a máskor komolyabbnak látszó tanár úr terpeszállásban nyomja a rockot. Az is elképzelhető, hogy majd egyszer tartok egy rocktörténeti kurzust, hogy azok a bizonyos hiányzó fogalmak a helyükre kerüljenek.
Planetary Process című lemezetek tavaly jelent meg, mikor várható a következő? MySpace oldalatokon láttam, hogy készült idén egy Medication című EP. Erről mit kell tudni?
A második lemezünk, a Soul machine épp ezekben a hetekben készül. A 11 dal, amiből már 6-ot nyomunk koncerten dob, gitár és éneksávjai gyakorlatilag rögzítve vannak. Szeptemberben befejezzük a felvételeket, aztán már csak az utómunkálatok maradnak, novemberre akár már ki is jöhet. Fényévekkel jobb és sokkal rockosabb lemez lesz a Planetary process-nél, attól függetlenül, hogy arra is büszkék vagyunk. A Medication című EP-t a Doctor keep your hands off me című dal klipjéhez terveztük. A klip kiadása elhúzódott, most őszre várható, így az EP-t csak a neten „jelentettük meg”. Az EP a klipes dalt, annak a bátyám (Kőváry Péter, Neo zenekar) által kreált remixét, valamint két élő felvételt tartalmaz. Az utóbbi egyike az „Ever fallen love” feldolgozása a Buzzcocks-tól, ami nagy koncertkedvenc.
Nemrég kiszálltál az Amber Smith-ből. Ők ugye egészen más zenéket hallgatnak és játszanak. Mekkora hatással volt rád és a zenei ízlésedre a zenekarban eltöltött pár év?
A turnékon sok olyan zenét megismertem, amit magamtól sosem hallgattam volna: The Smiths, Ben Folds Five, Kent, Kraftwerk. A buszban mindig rotációban hallgattuk egymás lemezeit, amikor az enyém jött, a többiek általában védekezésképp elaludtak. Oszkárral rengeteget dumáltunk kedvenc filmrendezőinkről, David Lynchről, Bunuelről, Imrével egészen hasonló a nyelvi humorunk, mindenből viccet csináltunk, állandóan Talpraesett Tom (aka Lucky Luke) idézetekkel kommentáltuk az eseményeket, Bence pedig egészen kiváló borszakértő, ami korántsem utolsó dolog az órákig vagy akár napokig tartó buszutakon. Szép évek voltak!
A The Trousers életében is bekövetkezett egy változás nemrég, erről mesélnél kicsit?
Örményi Ákos, aki korábban az Amberben is basszusozott, egy évig játszott nálunk, az Óriás befutásával azonban már nem tudott tovább velünk maradni. Ekkor kerestük meg Tacco-t, alias Nicki D-t a Spaceshitből, ami hihetetlenül jó választásnak bizonyult. Úgy illik a játéka a Trousers stílusához, mint kulcs a zárba. Ráadásul imádja a Stones-t, a Backyard Babies-t, a Primal Screamet, szóval egyből testvérünkké fogadtuk. Tavasszal rengeteget játszottunk az új felállással mindenfelé a HS7-tel meg a Kiscsillaggal, ami várakozáson felül sikerült. Nicki csatlakozásával hatalmasat léptünk előre. Ráadásul Ambi, a billentyűsünk vett egy Fender Rhodest, ami azon kívül, hogy zseniális hangszer, hihetetlenül tekintélyt parancsoló jelenség a színpadon.
Most SZIN-en milyen előadókat nézel meg?
Szombaton itt lesz a Hangmás, a Turbo, a Neo, a Nemjuci, úgyhogy sok barátunkkal találkozunk, ráadásul lesz headbangelni való (Hollywood Rose, Easy DC) és ereszd el a hajam is a Tesco Discoval, úgyhogy a szombat esti hangulat garantált. Ha több napra mentem volna, Macy Grayt nem hagytam volna ki, de szerencsére őt láttam néhány éve Nürnbergben. Dr Emmett Brown (a Vissza a jövőbe Dolkija) időutazó kocsijával pedig visszamennék a tavalyi Backyard Babies koncerte.
Legközelebb hol lehet látni a The Trousers-t?
Ami biztos, hogy október elején a Hangfoglalás keretein belül Miskolcon játszunk, de szeptemberre is kilátásban van még 2-3 koncert. És persze Szegedre is szereznénk még az ősszel visszajönni az új lemezzel.
Mikor utoljára az IndieGO stúdióban adtál nekünk egy interjút, akkor épp Dániába készültél egy garázsrock fesztiválra. Ez hogy sikerült? Milyen volt úgy játszani, hogy a közönség nem ismerte a zenéteket?
Dánia fantasztikus ország! A táj gyönyörű, amikor pedig megérkeztünk a fesztivál helyszínére, Koppenhága belvárosába, az olyan volt, mint amikor a szárazra vetett halat visszadobják a tengerbe. Az igazi rock and roll ott természetes zenei közeg, és amikor az ember elkezdi nyomni 170 bpm-mel, nem az tükröződik az arcokon, hogy „Hát ezek meg mit akarnak itt?!” Nem lógtunk ki a többi zenekar közül, a szervezők örültek, hogy Magyarországon is vannak rock and roll zenekarok, és igazán megtisztelő volt a nagy Blue Van előtt (sőt az ő scuccukon) játszani, akik a Jet-tel turnéztak, és igazi true rock-arcok. Szeretnénk egyszer elhívni őket Magyarországra. A kontakt megvan, csak pénz kéne rá.
Dániában tehát külön garázsrock fesztivál is van. Magyarországon milyennek látod a műfaj helyzetét? Mennyire rétegzene ez nálunk?
Az az érzésem, hogy sokszor a koncerteken tudatosodik az emberekben, hogy „Nahát! Hiszen én szeretem ezt a zenét!”. Ami nem véletlen, hisz az AC/DC-t, a Stones-t, Iggy Pop-ot, a Primal Scream-et, a Jet-et vagy a Hivest nagyon sok ember szereti, de a fejekből sokszor hiányzó zenei kategóriák gyakran megakadályozzák a megfelelő kódolást. Ez nem indie, nem metál, nem pop, a rock and roll-t nálunk sokszor az 50-es évek zenéjével azonosítják, a „rock” kifejezés hazai asszociációiról pedig inkább ne is beszéljünk. Szóval az a furcsa helyzet van, hogy sokan ösztönösen szeretik az ilyen zenét, csak nem mindig tudják racionálisan, hogy szeretik. Szerintem ezen lehet segíteni, ez az egyik hosszú távú célunk.
Tanárként is kötődsz Szegedhez, milyen érzés itt játszani? Jobb mint máshol? Több a rajongó? Jobban ismerik a számokat?
Ennek a kettős szerepnek megvannak az előnyei és hátrányai is. Többen ismernek, ezért nagyon jó hangulatú koncerteket szoktunk itt adni. Lehet, hogy vannak olyanak, akik csak a zene miatt nem biztos, hogy eljönnének, de aztán megtetszik nekik a dolog. Lehet, hogy először kicsit furcsállják, hogy a máskor komolyabbnak látszó tanár úr terpeszállásban nyomja a rockot. Az is elképzelhető, hogy majd egyszer tartok egy rocktörténeti kurzust, hogy azok a bizonyos hiányzó fogalmak a helyükre kerüljenek.
Planetary Process című lemezetek tavaly jelent meg, mikor várható a következő? MySpace oldalatokon láttam, hogy készült idén egy Medication című EP. Erről mit kell tudni?
A második lemezünk, a Soul machine épp ezekben a hetekben készül. A 11 dal, amiből már 6-ot nyomunk koncerten dob, gitár és éneksávjai gyakorlatilag rögzítve vannak. Szeptemberben befejezzük a felvételeket, aztán már csak az utómunkálatok maradnak, novemberre akár már ki is jöhet. Fényévekkel jobb és sokkal rockosabb lemez lesz a Planetary process-nél, attól függetlenül, hogy arra is büszkék vagyunk. A Medication című EP-t a Doctor keep your hands off me című dal klipjéhez terveztük. A klip kiadása elhúzódott, most őszre várható, így az EP-t csak a neten „jelentettük meg”. Az EP a klipes dalt, annak a bátyám (Kőváry Péter, Neo zenekar) által kreált remixét, valamint két élő felvételt tartalmaz. Az utóbbi egyike az „Ever fallen love” feldolgozása a Buzzcocks-tól, ami nagy koncertkedvenc.
Nemrég kiszálltál az Amber Smith-ből. Ők ugye egészen más zenéket hallgatnak és játszanak. Mekkora hatással volt rád és a zenei ízlésedre a zenekarban eltöltött pár év?
A turnékon sok olyan zenét megismertem, amit magamtól sosem hallgattam volna: The Smiths, Ben Folds Five, Kent, Kraftwerk. A buszban mindig rotációban hallgattuk egymás lemezeit, amikor az enyém jött, a többiek általában védekezésképp elaludtak. Oszkárral rengeteget dumáltunk kedvenc filmrendezőinkről, David Lynchről, Bunuelről, Imrével egészen hasonló a nyelvi humorunk, mindenből viccet csináltunk, állandóan Talpraesett Tom (aka Lucky Luke) idézetekkel kommentáltuk az eseményeket, Bence pedig egészen kiváló borszakértő, ami korántsem utolsó dolog az órákig vagy akár napokig tartó buszutakon. Szép évek voltak!
A The Trousers életében is bekövetkezett egy változás nemrég, erről mesélnél kicsit?
Örményi Ákos, aki korábban az Amberben is basszusozott, egy évig játszott nálunk, az Óriás befutásával azonban már nem tudott tovább velünk maradni. Ekkor kerestük meg Tacco-t, alias Nicki D-t a Spaceshitből, ami hihetetlenül jó választásnak bizonyult. Úgy illik a játéka a Trousers stílusához, mint kulcs a zárba. Ráadásul imádja a Stones-t, a Backyard Babies-t, a Primal Screamet, szóval egyből testvérünkké fogadtuk. Tavasszal rengeteget játszottunk az új felállással mindenfelé a HS7-tel meg a Kiscsillaggal, ami várakozáson felül sikerült. Nicki csatlakozásával hatalmasat léptünk előre. Ráadásul Ambi, a billentyűsünk vett egy Fender Rhodest, ami azon kívül, hogy zseniális hangszer, hihetetlenül tekintélyt parancsoló jelenség a színpadon.
Most SZIN-en milyen előadókat nézel meg?
Szombaton itt lesz a Hangmás, a Turbo, a Neo, a Nemjuci, úgyhogy sok barátunkkal találkozunk, ráadásul lesz headbangelni való (Hollywood Rose, Easy DC) és ereszd el a hajam is a Tesco Discoval, úgyhogy a szombat esti hangulat garantált. Ha több napra mentem volna, Macy Grayt nem hagytam volna ki, de szerencsére őt láttam néhány éve Nürnbergben. Dr Emmett Brown (a Vissza a jövőbe Dolkija) időutazó kocsijával pedig visszamennék a tavalyi Backyard Babies koncerte.
Legközelebb hol lehet látni a The Trousers-t?
Ami biztos, hogy október elején a Hangfoglalás keretein belül Miskolcon játszunk, de szeptemberre is kilátásban van még 2-3 koncert. És persze Szegedre is szereznénk még az ősszel visszajönni az új lemezzel.
