Bár többször kritizáltam már az MTV-t, hogy sokszor inkább ártott, mint használt a zene fejlődésének, főleg hogy műsoridejének jelentős részében (legalábbis a magyar változat munkatársai) az egyik legbunkóbb életformát népszerűsítik zenei műsorok helyett, néha azonban képes jó dolgokra is. A szombati Editors koncert két szempontból is jó volt, hisz végre eljutott hozzánk egy zenekar, akiknek ráadásul a napokban jelenik meg új lemeze, szóval még aktuális is. Erre fesztiválokon kívül ritkán van példa, úgyhogy természetesen nagy várakozás előzte meg a koncertet, amit még tovább fokozott, hogy bár ingyenes volt, csak a szerencsésebbek jutottak be. Meg is telt a Millenárison található rendezvénycsarnok, ami nálunk kisebb csodának tekinthető. Hasznos volt még az MTV rendezvénye azért is, mert egy jó ügy volt mögötte, és az emberek talán inkább megfogadják kedvenc zenekaruk tanácsát, mint ha valamelyik párt vagy szervezet képviselője fenyegeti meg, hogy mi lesz, ha nem teszi ezt meg azt bolygónk védelmének érdekében. Tegyük fel, hogy volt hatása a globális felmelegedés csökkentésére rendezett koncertnek, mégis van egy szépséghiba, mégpedig az, hogy a magyar nézőkhöz ez már kevésbé jutott el, holott az MTV képernyőin az egész világon látható volt/lesz.
Az MTV az egyik legszerencsésebb módszert választotta, keresett ugyanis egy szimpatikus műsorvezetőt, egy fiatalokkal kommunikálni képes hivatali személyt az Európai Unióból, és végül egy szimpatikus zenekart, akiknek a koncertje még aktuális is. Nem volt rossz reklámfogásnak sem, ezután örömmel látnék egy magyar MTV2-t is, ahol jó esetben nem a Made évekkel ezelőtti részeinek ismétlései mennének, hanem többek között az Editors klipjei.
Sokakat meglepett, hogy ülni kellett a koncerten. Valószínűleg a székek száma megegyezett a jegyet kapó emberek számával. Bár több oldalas szerződést kellett aláírni, melyen rajta volt, amellett, hogy nem rúgjuk fel a kamerákat, meg nem perelem be a tv-t, ha eltörik a lábam ülés közben az is, hogy délután kell menni a karszalagért. Ennek ellenére sokan még fél 9-kor is karszalag nélkül álltak a bejárat előtt, természetesen ők haza is lettek küldve.
Egy ülős koncert azért nem az igazi. Bár a hangulat jobb volt, mint a Szigeten, ami érthető, hiszen nem nagyon jött olyan, aki nem ismerte az Editors, sötét is volt, viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal ülve, marad az éneklés és a tapsolás, ami kicsit vicces volt, egyedül az az előnye volt, hogy a számok közötti rövid szünetben jobban láttam a közönség soraiban ülő esetleges ismerős arcokat. Régi és új dalok egyaránt elhangzottak, de ülve sajnos nem lett volna olyan hatásos a svéd bútoráruházból beszerzett plüsspatkány bevetése sem a Racing Rats alatt. Nagy sajnálatomra a Blood-ot most sem játszották, helyette viszont volt jó sok dal az új lemezről, többek között a Papillon is. Ennek a klipjét fent láthatjátok. Utolsó számnál aztán szerencsére elszabadult a pokol, az emberek felálltak a székből és előre rohantak, na így már mindjárt más volt. A végén aztán jött a szokásos várakozás egy dobverőért vagy pengetőért, melyekből sajnos egyet sem tudtunk megszerezni, pedig a zenekar tagjai még készültek is egy halom nyomtatott tracklisttel, melyek valószínűleg soha nem látták a színpadot, és a tagok keze sem ért hozzájuk, de azért a feeling megvan legalább. Aztán várt ránk a magyar valóság, a bunkó kidobók beszólásai, a szanta maríja üvöltése a Millenáris melletti lakossági gagyikocsmából, ahol lehet, hogy még videodiszkó is volt, meg jó sok Forma-1 dzseki. Kezd hűvös lenni esténként.
