Hogy miért jó bécsi koncertekre járni? Leginkább azért, mert sajnos a vasfüggöny még most is áll Hegyeshalomnál, és továbbra sem vállalja egyetlen zenekar sem a budapesti fellépést, amihez mellesleg egy normális helyszín sem áll rendelkezésre fővárosunkban. Vagyis az Editors millenárisos koncertje után kiderült, hogy ez mégsem teljesen igaz, de valamiért nem szeretjük reklámozni és kihasználni azt sem, amink van. Az osztrák fővárosban ezalatt olyan zenei élet van, hogy nyugodtan ki lehetne nevezni Közép-Európa Londonjának. Hétről hétre a legújabb zenekarok koncerteznek a városban, ahol a kultúra jobban virágzik, mint valaha, és kézzelfogható mindenki számára. A The Horrors a Szene-ben mutatta be új lemezét.
Egy egésznapos városnézés után a város Simmering nevű részében található klub felé vettük az irányt, melyhez a tökéletesen tiszta és pontos tömegközlekedési hálózat volt segítségünkre. A környék nagyjából a budapesti Kőbányának felel meg, csak éppen kicsit más, mint a mi tizedik kerületünk. Minden ugyanolyan rendben van itt is, mint a belváros közepén, éjjel is nyugodtan lehet sétálni. Pár perc séta után meg is érkeztünk a Szene elé, ahol még csak néhány fanatikus magyar és egyéb külföldi rajongó állt sorban. 8 körül ki is nyitották a kaput, ahol a magyar társaikhoz képest meglepően kedves biztonságiak fogadtak. Bent lehetett venni pólókat, posztereket, és egyéb zenekaros relikviákat. Én inkább a helyi sörre költöttem, bár az sem volt sokkal olcsóbb, de itt valamiért kevésbé sajnálja az ember a pénzt, mint egy béna itthoni vidéki klubban, ahol még ráadásul valami vizezett löttyöt nyomnak a kezembe, amit sörnek neveznek.
A falon percre pontosan ki volt függesztve az est forgatókönyve, előzenekarok, ki mikor kezd, és mindenki be is tartotta. Sokmindenben lehet példát venni. A koncert előtt még sikerült összetalálkozni a pultnál Spider Webbel, akivel váltottunk is pár szót. Megtudtuk, hogy az igen zsúfolt turné mellett még van egy kis idejük egy egynapos ausztriai kirándulásra, aztán majd indulnak tovább Svájcba.
A közönségben sajnos kevesebb volt az osztrák, és több az egyéb-közép európai, akik már jóval kevésbé tudtak viselkedni, és sajnos befúrták magukat az első sorokba. Négy szám után feladtam a velük való harcot, és hátrébb mentünk. Milyen jól döntöttünk, mert egyébként nem sikerült volna megszerezni a dobverőt, ami a földre esett le, és érthetetlen módon senki nem nyúlt érte.
A koncert egyébként számomra nem teljesen tudta visszaadni a lemezről megszokott hangzást, kicsit torz volt az énekhang is meg a gitár is, nem tudom, hogy az akusztika miatt-e, vagy egyébként is így szokták játszani a számaikat élőben. Utólag ez már nem ront semmit az élményen. Szerencsére jól megoldották azt a furcsa helyzetet, hogy majd váltogatniuk kell az első és második lemez egymástól teljesen eltérő stílusú számait. A koncert első felében lejátszották szinte az összes új dalt, köztük a mostanában megjelent, csak a Japánban kiadott nagylemezre rákerült Whole New Way-t. Nekem legjobban ez tetszett meg a Sea Within a Sea. Aztán volt még egy szerintem feldolgozás, de ebben nem vagyok biztos, mindenesetre egy számomra ismeretlen Horrors szám is elhangzott, ami kifejezetten tetszett. Ezután lementek a színpadról, majd a visszatapsolás után jött pár klasszikus az első lemezről, melyekre már elszabadult a pokol, és örültem, hogy nem előrébb vagyok.
Koncert után a Szene udvarán még sikerült elkapni őket pár fénykép és egy rövidebb beszélgetés, nevetgélés erejéig. Nem gondoltam, hogy ilyen nyitottak és közvetlenek. Bár talán a hozzáállás is számít, és ők sem szeretik az olyan fanatikus rajongókat, akiknek csak egy közös kép számít, aztán mennek is tovább. Számomra ez jóval nagyobb élmény volt annál, mint amin csakúgy tovább lehet lépni. Maradandó élmény volt, aminek remélem hogy még egyszer, egy másik koncerten lesz folytatása. Legjobban annak örülnék, ha mindez Budapesten történne. Javasoltam nekik, hogy jöjjenek, talán csak helyszín kéne hozzá. Sziget?
Rossz visszajönni Bécsből, főleg egy ilyen koncert után. De úgy félévente el kell menni oda egy koncertre és szívni magunkba egy kis európai levegőt, látni, hogy milyen az, mikor minden olyan, ahogy lennie kell. Talán ennyi kell a boldogsághoz. Ezért érdemes bécsi koncertekre járni, ahol nem üvölt a gagyi Neoton szám a klubból való kilépés után a helyi karaoke bárból.
Helyszín: Szene, Bécs
Jegyár: 15 EUR
