Annak idején nem voltam egy nagy Hadouken! rajongó, a new rave nevű mozgalommal pedig csak részben tudtam azonosulni. A Hadouken! ennek ellenére fiatalok egy egész csoportjának mutatta az utat, és mondta el Magyarországon nagyon, Nagy-Britanniában kevésbé átérezhető véleményét a zenei szcénáról. Éppen ezért a briteknél soha nem lettek túl népszerűek. Ha egy zenekar által életre hívott divathullám lecseng, akkor különösen nagy az esélye a gyenge visszatérésnek, majd szégyenteljes eltűnésnek. Ilyenkor csak egyet lehet tenni, helyezkedni, vagy pedig annyira egyedinek lenni, mikor már nem számít, mi az aktuális irányzat. Pont ezért van nagy bajban a Klaxons, akiknek már több, mint egy évet csúszik lassan a lemezük, és a Hadouken! is, akiknek mindenféle beharangozás nélkül jött ki második albuma. Kezdésnek a legjobb szó rá: skizofrén.
Szerintünk: 6
Annak idején nem voltam egy nagy Hadouken! rajongó, a new rave nevű mozgalommal pedig csak részben tudtam azonosulni. A Hadouken! ennek ellenére fiatalok egy egész csoportjának mutatta az utat, és mondta el Magyarországon nagyon, Nagy-Britanniában kevésbé átérezhető véleményét a zenei szcénáról. Éppen ezért a briteknél soha nem lettek túl népszerűek. Ha egy zenekar által életre hívott divathullám lecseng, akkor különösen nagy az esélye a gyenge visszatérésnek, majd szégyenteljes eltűnésnek. Ilyenkor csak egyet lehet tenni, helyezkedni, vagy pedig annyira egyedinek lenni, mikor már nem számít, mi az aktuális irányzat. Pont ezért van nagy bajban a Klaxons, akiknek már több, mint egy évet csúszik lassan a lemezük, és a Hadouken! is, akiknek mindenféle beharangozás nélkül jött ki második albuma. Kezdésnek a legjobb szó rá: skizofrén.
A címet olvasva nehéz eltekinteni a Depeche Mode-tól, de ne legyünk rosszindulatúak, végülis az is lehet, hogy a Hadouken nagyobb tömegekhez akar eljutni, esetleg görbe tükröt állítani eléjük. A For the Masses egyrészt jobb, másrészt rosszabb mint elődje. Zeneileg sokkal változatosabb lett, megjelentek a szintifüggönyök, rengeteg stílust próbáltak belesűríteni a dalokba a dubsteptől a goa trance-ig, és néha egészen jól, mert a Lost a Hadouken! eddigi legizgalmasabb szerzeménye. A Rebirth indiai jellegű hangszerelése és sok más elem kiválóan visszaadja a multikulturális londoni légkört. Itt még kellően futurisztikus a hangzás, amit sajnos gyorsan elront a Prodigy utánzása. A Prodigy és Chemical Brothers hatása eddig is tagadhatatlan volt, itt azonban néha már túl messzire elmentek a nagy elődök lekoppintásában. A Prodigy zenéjéből egész dallamokat emelnek át, és valljuk be, nem túl jövőbemutató dolog a kilencvenes évek kulcszenekarát visszahallani lépten-nyomon. Ennél már a Prodigy is modernebb manapság. A M.A.D. azért jól sikerült, főleg klippel együtt üt nagyot. Akinek nem sikerül felvenni a nagyváros ritmusát, könnyen bekattanhat, a szociopatákat pedig hamar utoléri a végzet, a nagy testvér mindenhol figyel. Sötét hangulat, de a grime-os erőszakos üvöltözés néha már inkább vicces és önmaga paródiájává válik. A House Is Falling Down legalább egy slágeres darab, a tavalyi évben felélesztett italo-disco hullámának hatása alatt. A Prodigy-s rész itt sem kéne bele, nem nehéz kitalálni, melyik az. Érdekes módon pont a lemez két utolsó száma, a legkevésbé Hadouken!-es darabok lettek a legjobbak. A már említett Lost kalandozása az elektronikus zenei stílusok között, valamint a dubstep-es dnb-s szöveg nélküli Retaliate. Ezek sokat dobnak ezen az egyébként nem túl izgalmas lemezen.
1. Rebirth
2. Turn the Lights Out
3. M.A.D.
4. Evil
5. House Is Falling Down
6. Mic Check
7. Ugly
8. Bombshock
9. Play the Night
10. Lost
11. Retaliate
Ne nyomd el: M.A.D., Lost, Retaliate
Szerintünk: 6
Hadouken - M.A.D.
