Tavaly volt szerencsém eljutni egy The Horrors klubkoncertre. Mivel egyik kedvenc zenekaromról van szó, ezért azt hittem, hogy csak elfogultságból érzem, hogy hibátlanok voltak Bécsben. Az Exites koncerttel összehasonlítva kiderült, hogy nem erről van szó, ők tényleg egy klubzenekar. Hiába erősödött a rajongótáboruk, ők nem változtak.
Tavaly volt szerencsém eljutni egy The Horrors klubkoncertre. Mivel egyik kedvenc zenekaromról van szó, ezért azt hittem, hogy csak elfogultságból érzem, hogy hibátlanok voltak Bécsben. Az Exites koncerttel összehasonlítva kiderült, hogy nem erről van szó, ők tényleg egy klubzenekar. Hiába erősödött a rajongótáboruk, ők nem változtak.
Az első hibát az Exit szervezői vétették, amikor betették a zenekart a Placebo és az Atari Teenage Riot elé. Utóbbi egy kevésbé ismert, elborult elektronikus zenét játszó német banda. Valószínűleg a The Horrors tagjai nem érezték méltónak a sorrendet, mivel az ő zenéjük közelebb áll a Placeboéhoz. Személyes vélemény, de jelentősebb zenekar is, mint az ATR. Nem tudni, hogy miért, de egy nappal hamarabb műsorváltozás történt és végül helyet cserélt a két zenekar, így a headlinereknek kijáró időpontban játszhattak a Placebo előtt.
Az Atari Teenage Riot után az időlegesen megsüketült közönség egy jelentős része elballagott, kicsi a lefedés a két együttes kedvelői között. Pluszban azok a lányok maradtak, akik képesek voltak végigállni három koncertet az első sorokban Brian Molkoért (ezek a hölgyek nagyon vicces arcot vágtak ATR közben). A koncert óramű pontossággal kezdődött, így sokan érkeztek késve. Valószínűleg ez is jelentős csorbát ejtett a zenekar addigra jelentősen megtépázott hiúságán. Mivel nem volt olyan szájbarágós a kivetítés, mint az itthoni fesztiválokon, így sokan nem is tudtak a műsorváltozásról, valószínűleg sokan hitték, hogy egyszerűen elmaradt a koncert.
Habár három tagból álló zenekarok is képesek megtölteni a színpadot, a The Horrors alatt mégis üregnek tűnt. A frontember Faris nem hozta a rá jellemző színpadi mozgást. Az első albumos kukaborogató, díszletre mászó lázadásnak már nyoma sincs a fellépéseikben, de az új karakteres mozgás, az energikus adrenalin-növelő karmozdulatok sem úgy sikerültek, ahogy kellett volna. A kivételesen magas színpadon szétszóródó zenekar teljesen elveszettnek tűnt. A végére a Strange House-os számokra már kicsit belejöttek a nagyszínpadi mozgásba, de így is rövidre zárták a koncertet, mindössze egy órát játszottak.
Hogy valami pozitívum is legyen így a végére, a zenekar hangzása egyre tisztább, ami valószínűleg a harmadik lemezen is érződni fog. Az amúgy is kreatív csapat mindig képes fejlődni, így a rajongóik érdeklődését is képesek fenntartani. A zene, a háttér, a fények mind nagyon jók voltak, de pont a lényeg hiányzott: a közvetlenség, az energia, aminek kibontakoztatására egy kisebb színpados fellépés alkalmasabb lett volna.
A koncert után pár perccel a The Horrors már a rohant is a furgonjához, és mire a Placebo belekezdett az első számba, már régen elhagyták a fesztivál területét.
