A Bloc Party 2005 körül tűnt fel a gitárzenei hullám egyik legfontosabb zenekaraként. Bár szinte csak debütlemezüket lehet besorolni az indie rock kategóriába, mégis sokáig a műfaj egyik legjelentősebb képviselőiként beszéltek róluk. 2007-ben aztán megjelent második lemezük, mely az előzőnél jóval minimalistábbra sikeredett, és az addigi gyors poszt-punkos dalokat felváltotta az elborult shoegaze és az elektronika. Rajogók és zenekritikusok hetekig ostorozták a Weekend In the City-t, pedig ha mostanában jelenne meg a minimalista, Radiohead-revival korszakban, akkor mindjárt más lenne a helyzet. A Silent Alarm rajongói ezután sem kapták meg, amit vártak, Kele Okereke zenekara ugyanis először egy diszkóslágert adott ki Flux címmel, majd az Intimacy-vel beállt a nu-rave bandák sorába. Néhányan stílustalansággal vádolták őket, pedig ha belegondolunk, annak idején a Primal Scream is kipróbálta magát a house-tól a folkig szinte minden műfajban. A Bloc Party azonban most mégis szünetel, talán végleg, miközben Kele Okereke kiadta első szólólemezét, melyen végleg eltévedt az elektronikus tánczenék világában.
A Bloc Party 2005 körül tűnt fel a gitárzenei hullám egyik legfontosabb zenekaraként. Bár szinte csak debütlemezüket lehet besorolni az indie rock kategóriába, mégis sokáig a műfaj egyik legjelentősebb képviselőiként beszéltek róluk. 2007-ben aztán megjelent második lemezük, mely az előzőnél jóval minimalistábbra sikeredett, és az addigi gyors poszt-punkos dalokat felváltotta az elborult shoegaze és az elektronika. Rajogók és zenekritikusok hetekig ostorozták a Weekend In the City-t, pedig ha mostanában jelenne meg a minimalista, Radiohead-revival korszakban, akkor mindjárt más lenne a helyzet. A Silent Alarmrajongói ezután sem kapták meg, amit vártak, Kele Okereke zenekara ugyanis először egy diszkóslágert adott ki Flux címmel, majd azIntimacy-vel beállt a nu-rave bandák sorába. Néhányan stílustalansággal vádolták őket, pedig ha belegondolunk, annak idején a Primal Scream is kipróbálta magát a house-tól a folkig szinte minden műfajban. A Bloc Party azonban most mégis szünetel, talán végleg, miközben Kele Okereke kiadta első szólólemezét, melyen végleg eltévedt az elektronikus tánczenék világában.
A The Boxer valójában úgy hangzik, mintha Kele Okereke most kezdte volna a zenélést. A Bloc Party-ra itt szinte semmi nem emlékeztet az énekhangon kívül, és ez a fajta kisérletezgetés is inkább kezdő zenészekre jellemző. Talán előnyösebb lett volna, ha kicsit jobban egyben van az anyag, és nincsenek akkora váltások, mint a katonás Walk Tall és az ezt követő On the Lam című klubsláger között. Kele nemrég Tiesto lemezén is közreműködött, és talán néhány dolgot el is lesett a holland dj-től. Hogy ez mennyire jó, vagy rossz, azt mindenki ítélje meg maga. A lemez második fele jobban sikerült. Innen mindenképp ki kell emelni a Yesterday's Gone, az All the Things I Could Never Say, a Rise és az Unholy Thoughts című számokat. Ha valaki a Bloc Party emlékét keresi a lemezen, akkor az utóbbit ajánljuk.
1. Walk Tall
2. On the Lam
3. Tenderoni
4. The Other Side
5. Everything You Wanted
6. The New Rules
7. Unholy Thoughts
8. Rise
9. All the Things I Could Never Say
10. Yesterday's Gone
Ne nyomd el: All the Things I Could Never Say, Unholy Thoughts, Rise
Szerintünk: 8
Kele - Tenderoni
