Bizonyára át tudjátok érezni, milyen az, mikor felfedeztek egy oldalt, valami miatt nagyon megszeretitek, aztán mikor már mindenki fent van, igazi minőségi romlásnak lehettek szemtanúi, és néha már nincs is kedvetek felnézni, mert egész biztosan találtok ott valamit, ami felbosszant. Elsősorban a két legnépszerűbb közösségi oldalra, a Facebookra és a MySpace-re gondolok. Lássuk, kinek, és milyen célból érdemes használni ezeket az egyébként nagyon hasznos oldalakat.
Bizonyára át tudjátok érezni, milyen az, mikor felfedeztek egy oldalt, valami miatt nagyon megszeretitek, aztán mikor már mindenki fent van, igazi minőségi romlásnak lehettek szemtanúi, és néha már nincs is kedvetek felnézni, mert egész biztosan találtok ott valamit, ami felbosszant. Elsősorban a két legnépszerűbb közösségi oldalra, a Facebookra és a MySpace-re gondolok. Lássuk, kinek, és milyen célból érdemes használni ezeket az egyébként nagyon hasznos oldalakat.
A MySpace eleinte kizárólag zenei oldalként működött, de talán nem kell bemutatni azt a site-ot, amelyik teljesen forradalmasította a zenei életet. Először tehát valóban főleg zenészek használták, akik ezen keresztül osztották meg szerzeményeiket a világgal, és sikersztorik százait lehetne itt sorolni, kezdve az Arctic Monkeys történetével. Pár évvel ezelőtt még csak elvétve lehetett találni magyar felhasználókat, aztán minden megváltozott. Először a magyar zenészek, zenekarok jelentek meg, aztán követték őket a rajongók, majd rövidesen az ismerőseik is részesei akartak lenni a MySpace élménynek. Persze nem tudták kihasználni az oldal lehetőségeit, mivel sokakat egyáltalán nem is érdekelt a zene. Még az sem akadályozta meg őket a MySpace csajozásra, pasizásra való használatában, hogy a Facebookkal ellentétben a mai napig nem érhető el magyar nyelven. Ezek az emberek aztán átpártoltak a Facebookhoz, és sokan már temetni kezdték a MySpace-t. Pedig talán csak visszatért a célcsoporthoz, és most már valóban arról szól, amiről szólnia kell, vagyis a zenéről.
Mire jó?
Elsősorban új zenék megismerésére, koncertek keresésére, zenészekkel való kapcsolattartásra. A Facebookkal ellentétben itt létrehozhatunk teljesen egyedi profilokat, rengeteget lehet kreatívkodni. Zenéket is tehetünk az oldalunkra, valamint kirakhatjuk a világ szeme elé kedvenc zenekarainkat, így első látásra tisztában lehet mindenki zenei ízlésünkkel. Lehet egymásnak kommentelni, ami nagyon népszerű volt egy időben, ma már inkább a Facebook-ot használja mindenki erre a célra. Van még blog funkció is, bár erre inkább valamelyik blogszolgáltatót ajánlanám, vagy a tumblr-t, amiről még szó lesz.
Mire nem jó?
Ismerkedésre korlátozottan alkalmas. Zenéről természetesen lehet beszélgetni, rajongók is tarthatják egymással a kapcsolatot. Osztálytalálkozót viszont nem itt kell szervezni, ahogy a feltöltött esküvői fotók és a tuning autóról készült képek sem fognak senkit sem érdekelni. Embereket keresni csak 18 éves kor felett lehet. Lady Gagát vagy JLS-t profilzenének kitenni nagyon nem ajánlott.
A Facebook, vagyis a nemzetközi iWIW természetesen nagyon vonzó lett sok felhasználónak, főleg miután elkészült a magyar fordítása. Azt a napot egyébként sokan átkozzák. Ma már szinte minden iWIW ismerősünk elérhető Facebookon is, ami meglehetősen idegesítő tud lenni, mivel az összes közül erre illik leginkább a közösségi oldal elnevezés. Létrehozhatunk tehát egy kis közösséget, akiket szeretnénk magunk körül látni, akiknek szívesen olvassuk a kiírásait. Eleinte legalábbis így volt. Szerencsére a Facebook nagyon sokféle adatvédelmi beállítással rendelkezik, így megtehetjük, hogy a valódi ismerőseinken kívül mindenki elől elrejtőzünk.
Mire jó?
Legközelebbi ismerőseinkkel való kapcsolattartásra, üzenetek kiírására, egymásnak való kommentelésre, üzenetek, képek lájkolására. Tölthetünk fel képeket töménytelen mennyiségben, de a fotókkal szembeni elvárások azért itt kicsit mások, mint iWIW-en, vagyis itt sem ajánlott az új motorral pózerkedni, és érdemes olyan képeket feltölteni, melyek esztétikai értékkel is rendelkeznek. Be lehet jelölni egymást is a képeken, bár ezt a funkciót már szinte minden közösségi oldal ismeri. Lehet kvízeket csinálni, játszani, virtuálisan szántani-vetni, vagyis gyakorlatilag bármit, és megkérhetjük az ismerőseinket, hogy segítsenek. Ezekért itt senki nem fog kinézni. A körlevelek küldözgetése viszont itt egyáltalán nem elfogadott, és ha nem tetszik a másik kiírása, azt jobb szó nélkül hagyni, nem kötekedni. Tagjai lehetünk különböző csoportoknak, beléphetünk rajongói klubokba, értesülhetünk különféle eseményekről, és ha egyedül nem akarunk elmenni egy koncertre, akkor itt azt is láthatjuk, hogy ott lesz-e xy ismerősünk, nem kell mindenkit külön megkérdezni. Mivel több tízezer Facebook alkalmazás létezik, így gyakorlatilag bármit csinálhatunk rajta.
Mire nem jó?
A Facebook nem iWIW! Akit zavar az iWIW-es üzenőfal, és nem akarja olvasni mások kiírásait, az inkább ne is regisztráljon, mert ez az oldal központi eleme. Nem ismerősgyűjtésre való, vagyis nem érdemes olyat visszaigazolni, aki egyszer látott a buszon és tetszettél neki, mert a hatszázadik ismeretlen ismerős után már nehéz lesz követni az eseményeket, arról nem is beszélve, hogy veszélyes is az egész világgal közölni, hogy mikor megyünk el otthonról. Érdemes úgy beállítani az adatvédelmi dolgokat, hogy csak a közeli ismerőseink láthassák az üzeneteinket. Egyáltalán nem való ismerkedésre! Lehet magunkat mutogatni képeken is korlátlan mennyiségben, de lehetőleg ne 50 egyforma partyfotón élje ki senki az ilyen vágyait, melyekből csak azért készült olyan sok, mert az első 49 homályos lett. Talán már nem kell sokat várni az első Facebook etikett könyvre sem.
A Twitter Magyarországon még nem nagyon terjedt el, de még így is lehet találni rengeteg nevetséges próbálkozást. Az oldal adottságait elsősorban akkor tudjuk kihasználni, ha valóban információt akarunk közölni a világgal, ezért zenészek, sztárok, híroldalak előszeretettel használják. Mivel nemzetközi oldal, és a világon bárki láthatja a kiírásainkat, ezért érdemes angol nyelven írni, mert az olvasóink 95 százaléka úgysem tud majd magyarul. Lehet üzeneteket továbbadni, válaszolni rá. Egyfajta blogként működik, viszont a kiírt üzenetek legfeljebb sms hosszúságúak lehetnek. Éppen ezért kialakult egy rövidítésekkel és egyéb megoldásokkal teli Twitter nyelv. Itt tényleg nem lehetetlen személyesen beszélni Lily Allennel, vagy akárkivel. Néha szoktak is válaszolni a sztárok, viszont itt kiemelten fontos, hogy ne magyarul írjuk meg Madonnának, mennyire szeretjük.
Mire jó?
Rá kell érezni, hogy melyek azok az információk, amiket érdemes megosztani a világgal. Lehetőleg legyen gondolatébresztő, amit kiteszünk. Fel lehet iratkozni mások csatornáira, így rögtön látjuk, ha egy általunk fontosnak tartott személy kiír valamit. Órákig el lehet szórakozni mások üzeneteinek olvasgatásával. Ha inkább csak hírek érdekelnek, ma már szinte minden újság, rádió twitterezik, így rögtön kapunk értesítést, ha történt valami a világban, nincs szükség RSS olvasókra. A Facebook-hoz hasonlóan ez is telefonról a legszórakoztatóbb.
Mire nem jó?
Nem kell kiírni, hogy milyen jó volt a tegnap esti buli, és az iskolában szerzett érdemjegyekről sem itt kell nyilatkozni. Értelmetlen üzenetek kiírására egyáltalán nem való, mert egy részegen vagy dühösen elkövetett wwáááááávwjhjrjtew rendkívül bosszantó tud lenni. Arról nem is beszélve, hogy senkit sem érdekel, főleg, hogy nem is tudják, mi történt. Lehetőleg ne itt küldjünk el embereket melegebb éghajlatra, mert ezt a Facebook-kal ellentétben bárki olvashatja regisztráció nélkül is, és nem kell egymás ismerőseinek lenni. Egész pontosan olyat nem is lehet, csak feliratkozhatunk egymás csatornáira.
A tumblr az összes közül a legösszetettebb, és még azok sem értik, hogy mire jó pontosan, akik naponta használják. Olyasmi, mint a Twitter, viszont nincs korlátozva a szöveg hossza, akár egész kisregényeket lehet írni. Legtöbben képek megosztására használják. Az összes közül ehhez szükséges a legtöbb kreativitás, használóinak nagyrésze művészi szándékkal tumblrözik.
Mire jó?
Használható blogként, írhatunk bejegyzéseket, viszont ne itt értekezzünk a magánéleti problémáinkról. Lehet viszont írni akár egy folytatásos regényt is, ki lehet tenni képeket, melyek kapcsolódnak egymáshoz, vagy csak ami megtetszett és elgondolkodtató. Zenéket, videókat is kitehetünk, a lényeg, hogy ne öncélú legyen a dolog. Ha az iWIW a kereskedelmi média, ahol semmilyen minőségi elvárás nincs, akkor a tumblr színtiszta közszolgálat, olyannyira, hogy a legjobb, ha egyáltalán nem írunk magunkról.
Mire nem jó?
A tumblr nem Twitter, senki nem arra kíváncsi, hogy mit csináltunk ma. Legjobb, ha egyáltalán nem teszünk ki képet magunkról. Legtöbben egyébként is álnéven tumblröznek. Lehet írni olyanoknak, akikről egy év múlva sem fogjuk tudni, hogy kik valójában. És ne is kérdezzük meg. Itt is előnyös az angol nyelv használata.
Végül jöjjön a Last.fm, ami sok szempontból hasonlít a MySpace-hez, vagyis a zene áll a központjában, a MySpace-szel ellentétben azonban soha nem lepték el tömegek. Sikere talán az egyszerűségében rejlik, mert tényleg csak azokkal a funkciókkal rendelkezik, melyek erre az oldalra valók. Lényege, hogy regisztráció után be kell jelölnünk, hogy melyik lejátszót használjuk, aztán az összes zenét ki fogja listázni, amit hallgatunk. Ezek alapján fog nekünk új zenéket és hasonló ízlésű ismerősöket ajánlani. Itt lehet tehát ismerkedni, egymásnak kommenteket írni. A Last.fm ezenkívül egyfajta zenei adatbázisként is működik, ahol rengeteg információt találunk a hallgatott zenékről. Ha ez nem lenne elég, az oldal a lakhelyünkhöz közeli koncerteket fog ajánlani, vagy ha éppen Berlinbe utazunk, megnézhetjük, kik játszanak aznap este a német fővárosban. Legújabb funkciója, hogy fesztiválokat ajánl nekünk a zenei ízlésünk szerint. Nem kell tehát tovább keresgélni.
Mire nem jó?
Arra úgysem fogod tudni használni.
