A Sziget első napja csalódásokkal indult, de aztán a nap végén szerencsére mégis jó élményekkel távoztunk. A csalódást nagyrészt a nagy európai fesztiválokhoz képest gyenge felhozatal okozta, na meg az, hogy ennek következtében mintha megcsappant volna a külföldi látogatók száma, amire rátett még egy lapáttal a méregdrága hetijegy. De a Szigetre akkor is ki kell menni, és nem is bántuk meg. Ez leginkább a The Hives és Peaches koncertjeinek köszönhető.
A Sziget első napja csalódásokkal indult, de aztán a nap végén szerencsére mégis jó élményekkel távoztunk. A csalódást nagyrészt a nagy európai fesztiválokhoz képest gyenge felhozatal okozta, na meg az, hogy ennek következtében mintha megcsappant volna a külföldi látogatók száma, amire rátett még egy lapáttal a méregdrága hetijegy. De a Szigetre akkor is ki kell menni, és nem is bántuk meg. Ez leginkább a The Hives és Peaches koncertjeinek köszönhető.
A szervezők idén sem sokat változtattak a terület elrendezésén, gyakorlott szigetesek már csukott szemmel is megtalálják a színpadokat. Ez nem is baj, ahogy az sem, hogy végre elfogadható méretű és szellőzésű az A38-Wan2 színpad. Nyilván tanultak a tavalyi év hibáiból. Ami rögtön feltűnt, hogy a felhozatalnak megfelelően a megszokottnál jóval több helyen szól reggae és kemény rock. A másik feltűnő változás, hogy idén már szinte mindenkinek ott van a kezében a wifi-s telefon, és a látogatók sokkal jobban kihasználják ennek a lehetőségeit, mint a rendezvény szervezői. Persze készültek jó alkalmazások telefonokra, de azért a kivetítőn is mehettek volna Twitter üzenetek, információk, amit az EXIT szervezői nagyon jól kihasználtak.
A koncertekről most csak röviden, összefoglaló jelleggel, később majd olvashattok részletes beszámolót. Délután a Magashegyi Underground koncertjét néztük meg az MR2 magyar tehetségeket bemutató színpadán, és kellemes csalódás volt. Egyetlen problémám velük, hogy túl sok irányba kalandoznak el, pedig némelyik számuk egészen modern hangzású, főleg élőben. A népzenei kitérők viszont egyáltalán nem jönnek be, de ez a kötelező csujjogás ilyen magyar betegség, melynek jelei nagyon sok előadónál felfedezhetők.
Az est fő fellépője a svéd The Hives volt, akik, talán az esti időpont miatt most sokkal többet nyújtottak számomra, mint legutóbb. Persze ez annak is köszönhető, hogy elhangzott néhány kiváló új dal is. Egyébként az egoista garázsrock nem az én stílusom, de a Hives mégis szerethetően csinálja. Jó a zenekar összképe is, meg van egy szimpatikus frontember, akinek valószínűleg soha nem megy el a hangja.
A tegnapi nap fénypontja számunkra mégsem a Hives, hanem a német-kanadai Peaches volt, aki olyan színpadi show-t adott az A38 sátor színpadán, amilyennel lehet, hogy még sokáig nem fogunk találkozni. Tökéletesen felépített színházi produkció volt meztelen transzvesztitával, lézergitárral, kivetített nővel énekelt duettel, extravagáns cuccokkal. Színpadra lépésekor Peaches egy nagy szőrt viselt, mely tetőtől talpig beborította. Lehet, hogy láttuk az idei Sziget legjobb koncertjét.
Peaches után ellátogattunk még az újdonsült Mappa színpad Gumipop partijára, ahol a hangerő szokás szerint élvezhetetlenül gyenge volt hála a budapesti csendtörvénynek, de azért lehetett táncolni egy jót.
Folytatás ma este.
