Talán a tegnapi volt az idei Sziget legellentmondásosabb napja. Egyrészt nagy kedvenceim, a The Cribs és Calvin Harris játszottak, másrészt viszont ellepték a Szigetet az egyenpólós rockerek, a szubkultúrák találkozása pedig nem mindig problémamentes még a Szigeten sem. Az ilyen tematikus napok legfeljebb a napijegyeseknek jók, de úgy tűnik, a szervezők idén inkább rájuk építettek.
Talán a tegnapi volt az idei Sziget legellentmondásosabb napja. Egyrészt nagy kedvenceim, a The Cribs és Calvin Harris játszottak, másrészt viszont ellepték a Szigetet az egyenpólós rockerek, a szubkultúrák találkozása pedig nem mindig problémamentes még a Szigeten sem. Az ilyen tematikus napok legfeljebb a napijegyeseknek jók, de úgy tűnik, a szervezők idén inkább rájuk építettek.
A The Cribs délután ötkor kezdett, a nappali koncerteknek pedig természetesen soha nem lesz olyan hangulata, mint az estieknek. Megdöbbentett, hogy tényleg vannak olyan fanatikus Iron Maiden rajongók, akik már délután háromkor képesek beállni az első sorba, nehogy a másodikban kelljen majd pogózniuk a fél tízkor kezdődő koncerten. Így az az abszurd helyzet állt elő, hogy a Cribs rajongók nem férek be a színpad elé, és pont azok voltak első sorban, akik végig pofákat vágtak és egyéb módokon nyilvánították ki nemtetszésüket az indie rock felé. Volt aki végig befogott füllel állt, volt aki hátrafele bámult, mások meg dumáltak. A zenekarnak sem lehetett egy kellemes élmény ilyen közönség előtt játszani, és ez sajnos a koncertre is rányomta a bélyegét. Nem volt olyan jó, mint legutóbb, de én úgy voltam vele, hogy már annak is örülök, hogy látom őket.
A nagyszínpadon aztán a Tankcsapda játszott, elijesztve jópár külföldit. Nem értettem, hogy kerültek oda, mikor tavaly azt mondták a szervezők, nem lesz magyar zenekar nagyszínpadon, ami teljesen logikus dolog, mert egy francia nyilván nem sokat tud kezdeni a "jönnek a férgek" kaliberű szövegekkel. Sokan ezért átmenekültek a Party Arenába, ahol Calvin Harris énekelt, persze sokan megint nem fértek be. A helyszín, mint már korábban említettem, a lehető legrosszabban van felépítve. Rácsokon terelik be az embereket a koncert kezdése előtt öt perccel, aminek elég nagy idegesség az eredménye. De a biztonságra idén egyébként sem költöttek sokat a szervezők. A bejáratnál be lehetne vinni egy kalasnyikovot is, a nagyszínpadnál alig látni biztonságiakat, szabadon lehet bodysurfingelni. Gondolom megint a válságra hivatkoznak, de akkor a szerbek miért tudtak megszervezni tökéletesen egy fesztivált, és nyilván nem ők voltak ezzel egyedül így. Érdekes volt látni a sokféle embert Calvin Harris-en, az angolok megőrülnek érte, és amennyire manipulatív zenét játszik, és egyszerű dallamokat, ez érthető is. A szigetországban egyébként sincsenek minden héten trance bulik, szóval nekik még újdonság lehet ez a hangzás. Egyébként nagyon jól szóltak élőben is a Calvin Harris slágerek, még akkor is, ha nem ezek fogják megváltani a világot. Mostanában egyébként is túl sok erre törekvő zene íródik. Ráadásul olyan hangulat alakult ki, ami sok koncertről hiányzik.
Este nem igazán találtunk programot, aztán elnéztünk a Mystery Gangre a Blues Színpadon. Volt egy kisebb csúszás, de még így sem értünk oda a koncert elejére a közeli söröspulttól, ahol negyed óra alatt szolgáltak ki a szokásosnál is vizezettebb sörrel. Zárójelben megjegyzem, hogy Exit-en a sörtokenért 2 másodperc alatt odaadták a korsó sört kivétel nélkül. A Mystery Gang nagyon kellemes csalódás volt, most először láttam őket élőben. Végre megint büszkék lehetünk valakikre. Calvin Harris után jött tehát még másfél óra ugrálás.
Ma pedig Hangmás négytől, egy másik kiváló magyar zenekar.
