Az új divatrovat lényege nem a különböző ruhák ízléses tálalása tálcán. Senkire nem szeretném ráerőltetni saját véleményemet. Az IndieClub eddig is hírekkel és sajátos szellemiségével próbálta megfogni olvasóit. Így a "Divat" címszó alatt futó cikkek inkább átfogó világnézeti fejtegetéseket tartalmaznak, amolyan továbbképzés haladóknak. Mert szép ruhákat bárki össze tud válogatni.
Az új divatrovat lényege nem a különböző ruhák ízléses tálalása tálcán. Senkire nem szeretném ráerőltetni saját véleményemet. Az IndieClub eddig is hírekkel és sajátos szellemiségével próbálta megfogni olvasóit. Így a "Divat" címszó alatt futó cikkek inkább átfogó világnézeti fejtegetéseket tartalmaznak, amolyan továbbképzés haladóknak. Mert szép ruhákat bárki össze tud válogatni.
Mindenkinek van egy sajátos kis definíciója arról, hogy mi a stílusos, divatos, felvehető, hordhatatlan. És ez a világ természetes rendje. Ha nem tetszik a divatmagazin elején feszítő, szexin vékonynak és éhesnek tűnő lány ruhakölteménye, akkor nem feltétlenül bennünk van a hiba.
Nagyon sokan tudnak a szó klasszikus jelentésében divatosan öltözni: mindenből a legutolsó darab, precízen párosítva. De ez ma már nem akkora kihívás, hiszen a kirakatok, internet kínálata előregyártott összeállítások milliót kínálják mindenkinek, ingyen. Egyre nehezebb definiálni a stílus fogalmát, én mégis megpróbálkozom ezzel (persze nem a teljesség igényével).
A könnyebbik fele a dolognak, ha a másik oldalról közelítjük meg. Nem stílusos az, aki a nem megfelelő méretű ruhákat hordja, nem jól állítja össze a színeket, bla bla. Ezeket ismerjük, hiszem számos műsor foglalkozik a lelki beteg, túlsúlyos háromgyerekes családanyákkal, akik elsírják magukat a tükör előtt, mert nincs otthon egész alakos tükör és egy fél ország előtt jönnek rá, hogy tréninggatyában, lenőtt hajjal már nem emlékeztetnek a pár évvel azelőtti önmagukra.
Ez a dolog egyszerűbb része. De mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik hiába hordanak megfelelő ruhákat évről évre, mégsem érződik, hogy megtalálták a saját stílusukat. Ezt azért könnyebb a közvetlen környezetből leszűrni, mert így látni a folyamatot. Ez a folyamat itthon leginkább abból áll, hogy félévente/évente lecserélődik az emberek ruhatárának nagy része. Illetve ott a másik oldal, aki nem hajlandó továbblépni, mert az divatmajomság. Olyan nehéz megfogalmazni, de mint mindenből, így az öltözködésből is félúton van az igazság. Mert a világ halad tovább, hisz ez így természetes, de azért nem kell mindennek tapsikolva örülni.
Szóval az is lehetne a cím, hogy hogyan NE legyünk divatmajmok.
Mert az sem normális, hogy ugyanazok az emberek, akik pár éve még vidáman és rave stílusban jártak le a fővárosi szórakozóhelyek kiemelt koncertjeire, azok most punk cuccban lehorgasztott fejjel teszik ugyanezt. Ilyen szempontból egy diszkós lány is előttük jár egy lépéssel, hiszen ők legalább már megtalálták a hozzájuk illő szerelést. Az egy más kérdés, hogy egy miniszoknya flitteres felsővel a lehető legritkábban nevezhető kifinomult viseletnek.
A divat nagyon gyorsan változik, sokszor vannak átmenetek, így nehezebb észrevenni ha az ember elcsúszik valahol.
Olyan 16-20 éves kor között az ember egyénisége kész, teljes, így jobb esetben kialakul a saját stílusa: elegáns vagy sportos, egyszerű vagy bohókás, stb. A lényeg, hogy legyen valami állandóság, amit nekünk kell megtalálnunk. Az sem megoldás, ha az ember leragad a jól bevált régi ruhái mellett. Szóval a jelszó az ésszerű haladás. Avagy balerinacipő után nem hiteles a bakancs. Pontos recept nincs, de ez az állandóság lehet a színben, mintában, szabásban, visszatérő darabokban, mint ruha, zakó, kötött pulcsi. És persze az alapdarabokban, mert van, ami mindig jól néz ki.
