A nyár lemezmegjelenések szempontjából általában az év legunalmasabb időszaka. A fesztiválok annyira elvonják az emberek figyelmét, hogy kész öngyilkosság ilyenkorra időzíteni egy új album kiadását. A legtöbb zenekar tehát inkább vár szeptemberig a lemezkiadással, de azért mindig vannak kivételek. A montreali Arcade Fire számára viszont nem a siker és a rádiós játszások száma a legfontosabb, főleg miután akinek tetszik a zenéjük, az már korábban megszerette őket. A The Suburbs című lemez befogadásához pedig idő kell. Ha viszont rongyosra hallgatta az ember, és elmélyedt a számok értelmezésében, akkor rájön, hogy legalább olyan jól sikerült ez is, mint az eddigi két kifogástalan Arcade Fire lemez.
A nyár lemezmegjelenések szempontjából általában az év legunalmasabb időszaka. A fesztiválok annyira elvonják az emberek figyelmét, hogy kész öngyilkosság ilyenkorra időzíteni egy új album kiadását. A legtöbb zenekar tehát inkább vár szeptemberig a lemezkiadással, de azért mindig vannak kivételek. A montreali Arcade Fire számára viszont nem a siker és a rádiós játszások száma a legfontosabb, főleg miután akinek tetszik a zenéjük, az már korábban megszerette őket. A The Suburbs című lemez befogadásához pedig idő kell. Ha viszont rongyosra hallgatta az ember, és elmélyedt a számok értelmezésében, akkor rájön, hogy legalább olyan jól sikerült ez is, mint az eddigi két kifogástalan Arcade Fire lemez.
Minden kornak megvan az értelmiségi zenekara, amit a hetvenes években Pink Floydnak, a kilencvenes években Radioheadnek, napjainkban pedig Arcade Fire-nek hívnak. Az Arcade Fire nem követi az aktuális divatirányzatokat, vagyis mégis, de teljesen máshogy, mint a zenekarok többsége. A korszellem itt is el van rejtve a dalok struktúrájában, a hangszerelésben, úgy, hogy sokszor a hallgató észre sem veszi, miért van rá hatással egy adott szerzemény. Ez a rejtett manipuláció pedig kortalanná teszi a dalokat, ahogy történt ez például a Radiohead esetében is. Ott is volt art köntösbe öltöztetve egy kis britpop, de mégsem köthetjük a britpop korszakhoz. Talán pont ezért nem tűnt el az Arcade Fire, mint az indie korszak számtalan egyslágeres bandája.
Az eddigi Arcade Fire lemezekhez hasonlóan a Suburbs is egy konceptlemez, mely ezúttal az amerikai kertvárosok életét mutatja be. Nézzük, milyenek lettek a dalok.
A The Suburbs kitűnő nyitás, igazi amerikai hangulattal, és talán nem túlzás azt állítani, hogy ott van a legerősebb Arcade Fire szerzemények között. Bár a zenekart ismerve inkább kevésbé erős számokat nehéz találni. Jutott az új lemezre is jópár, talán túl sok is ahhoz, hogy egyszerre be tudjuk fogadni, vagy legalábbis nagyon rá kell hangolódni, hogy mind a tizenhat számot teljes figyelemmel végig tudjuk hallgatni. A Ready To Start talán még az első számnál is erősebb. Nem nehéz felfedezni benne a Rebellion (Lies) dallamvilágát, miközben azért megjelennek a nyolcvanas évek újrafelfedezésének jelei, így tökéletesen beleillik a mai szintibetétekkel teli számok világába. A poszt-punkos Modern Man olyan területre lép, ahol már az összes indie zenekar megfordult az elmúlt években, az Arcade Fire azonban még mindig tud újat mutatni ebben az Interpolt megidéző dalban. A néhol már komolyzenei magasságokba emelkedő Rococo a lemez legmonumentálisabb dala. A gitáros Empty Rooms-ban már Régine-t is hallhatjuk énekelni, a Funeral lemez Haiti című számához hasonlóan itt is angolul és franciául felváltva. A Bruce Springsteen-es City With No Children és a Half Light I című átvezetés után következik a U2 jobb pillanatait felelevenítő Half Light II, a katarzissal végződő Suburban War és az amerikai indie rock fénykorát megidéző Month Of May. Ez a lemez legrockosabb száma, amit egy lelassulás követ, de szerencsére ellaposodás nem. A Wasted Hours és a Deep Blue akár Neil Young lemezére is felkerülhetett volna, ha a kanadai énekes írja őket. És akkor hátra van még az év egyik legnagyobb slágere, a gyönyörű We Used To Wait, a két, teljesen eltérő részből álló Sprawl, mely szférikus art-rockból átmegy egy igazi diszkóslágerbe, de nekik még ez is tökéletesen sikerül. Az album pedig egy lezárást is kapott, mely a The Suburbs lelassított változata.
A Suburbs című lemez talán több türelmet és figyelmet igényel, mint elődei, azonban ha valaki a hatása alá kerül, és el tud vonatkoztatni az európai indie rock aktuális divatirányzataitól, akkor könnyen kedvenc Arcade Fire lemezének is választhatja. Megérdemlik a tíz pontot a harmadik lemezre is.
1. The Suburbs
2. Ready To Start
3. Modern Man
4. Rococo
5. Empty Room
6. City With No Children
7. Half Light I
8. Half Light II (No Celebration)
9. Suburban War
10. Month Of May
11. Wasted Hours
12. Deep Blue
13. We Used To Wait
14. Sprawl I (Flatland)
15. Sprawl II (Mountains Beyond Mountains)
16. The Suburbs (Continued)
Ne nyomd el: We Used To Wait, Rococo, Ready To Start, The Suburbs
Szerintünk: 10
Arcade Fire - The Suburbs
