Sok év várakozás után végre megjelent az új Interpol lemez, amit már sokan úgy vártak, mint a messiást. Ugyan nem ez a lemez fogja megváltani a világot, és a zenészek százai sem kezdik majd követni őket, de azért zeneileg egy egész jó albumot hozott össze a New York-i zenekar. Sötétség, enyhe nagyzenekarosodás, a korábbiaknál hosszabb számok. Ez vár ránk a cím nélküli anyagot meghallgatva.
Sok év várakozás után végre megjelent az új Interpol lemez, amit már sokan úgy vártak, mint a messiást. Ugyan nem ez a lemez fogja megváltani a világot, és a zenészek százai sem kezdik majd követni őket, de azért zeneileg egy egész jó albumot hozott össze a New York-i zenekar. Sötétség, enyhe nagyzenekarosodás, a korábbiaknál hosszabb számok. Ez vár ránk a cím nélküli anyagot meghallgatva.
Cím nélkül általában új zenekarok szoktak lemezeket kiadni, mert ez az első anyag általában egyfajta útkeresésnek is felfogható, ami után majd jön a kiforrott visszatérés. Az Interpolnak viszont ez már a negyedik lemeze, tehát kitalálhattak volna valami címet az elmúlt három évben, bár az is lehet, hogy döntésükkel egy újfajta útkeresést próbálnak kifejezni. A pár évvel ezelőtti Joy Division-revival zenekarok jelentős része azóta eltűnt, a nagyobbak közül csak az Interpol és az állandóan hozzájuk hasonlított Editors maradt meg. Utóbbi igencsak feladta a leckét Paul Banks zenekarának, mivel ha ők is elindultak volna elektronikus irányba, akkor a zenei sajtó minden bizonnyal szétszedte volna őket. Az Editors lemezének fogadtatása is elég ellentmondásos volt, ezért az Interpol a biztonságos folytatás mellett döntött. Újításként csak a néha komolyzenei magasságokba emelkedő, rendkívül összetett, de néha kicsit mesterkéltnek tűnő dalok jelennek meg, melyek nyilván nem fogják kicsapni a biztosítékot a nagy rajongóknál. A sötét vonal megmaradt, sőt, még nyomasztóbb lett, ami talán Alan Moulder (The Jesus & Mary Chain) produceri munkájának is köszönhető. A szimfonikus hatások és az Always Malaise című számban felfedezhető elmuseosodás egyáltalán nem tesz jót a lemeznek, a poszt-punkra ugyanis általában egyszerű, rövid, tömör dalforma jellemző, ahhoz meg túl kevés az újítás, hogy az Editors-hoz hasonló újrakezdésről beszéljünk.
Szerencsére azért találunk pár kiváló dalt, mint a Lights, a Barricade, vagy a Memory Serves. Sajnos igazi, felejthetetlen slágereket a lemez második felén nem nagyon hallunk, de ettől függetlenül egész jó lett az Interpol negyedik albuma. Csak nem kell túl sokat várni tőle.
1. Success
2. Memory Serves
3. Summer Well
4. Lights
5. Barricade
6. Always Malaise
7. Safe Without
8. Try It On
9. All Of The Ways
10. The Undoing
Ne nyomd el: Lights, Memory Serves, Barricade
Szerintünk: 8
Interpol - Lights
