Zeneileg izgalmas év áll mögöttünk. A tavaly még saját helyét kereső új szcéna végre körvonalazódik olyan zenekarok körül, mint az Everything Everything, a Foals vagy a We Have Band. 2009 a popzene, az egyszerű slágerek éve volt, az idei évet ugyanakkor a minimalizmus határozta meg. Az experimentális dalok azonban úgy lettek megírva, hogy azok bárki számára befogadhatóak legyenek. Erre az egyik legjobb példa a Caribou albuma. Persze ez a lista közel sem teljes, legalább ugyanennyi kiváló lemezt lehetne még felsorolni 2010-ből. Említsük meg a Crystal Fighters, a Beach House, a Hot Chip, a Tunng, vagy éppen a No Age albumait is, melyek szintén ott vannak az év legerősebb alkotásai közt. Mi a szerintünk legjobb 50 lemezt szedtük össze nektek. A visszatérő zenekarok új műveiből és a legújabb bandák bemutatkozásaiból egyaránt válogattunk, hogy teljes legyen a kép. Persze biztos van, ami kimaradt, és egy ilyen listát mindig nehéz összeállítani a szerkesztők szubjektív véleménye nélkül. Ezért írjátok meg kommentben, hogy nektek melyek voltak 2010 legemlékezetesebb albumai. Köszönjük, hogy idén is olvastátok oldalunkat, jövőre természetesen újabb lemezekkel, hírekkel, koncertbeszámolókkal folytatjuk. Kellemes Karácsonyt kívánunk, a fa alatt kedvenc lemezeitekkel, aztán pedig Boldog Új Évet :)
50. Manic Street Preachers - Postcards From A Young Man
A tavaly megjelent, a kezdeti, politikus Manic Street Preachers-t megidéző Journal For Plague Lovers után idén egy sokkal könnyebben befogadható, slágerekkel teli lemezzel tért vissza a legendás wales-i zenekar. A Postcards From A Young Man a legjobb bizonyíték arra, hogy 2010-ben is létezik még jó rockzene, amivel nem jár együtt a sárban fetrengés és a katonai nadrágok viselése. A rajongóknak pedig jó hír, hogy már készül a folytatás, ami a tagok elmondása szerint majd egy kevésbé mainstream anyag lesz.
49. One Night Only - One Night Only
A One Night Only debütlemeze 2008-ban jelent meg, és akkor az év egyik legmeghatározóbb albuma volt. Bár ma már más szelek fújnak, az időközben Emma Watsonnal közelebbi kapcsolatba került George Craig és zenekara egy még slágeresebb lemezt hozott össze. Nem az év egyik legeredetibb albuma, azonban ha energikus, igazi indie slágerekről van szó, akkor kevesen vehetik fel velük a versenyt. Ha nem hiszed, hallgasd meg a Say You Don't Want It című dalt, aztán pedig a többit.
48. Marina And The Diamonds - The Family Jewels
Idén több új énekesnő is felbukkant a szigetországban. A legeredetibb lemezt kétségkívül a wales-i Marina Diamandis készítette, akiről egész biztosan hallani fogunk még a jövőben. A Sound Of 2010 szavazáson csak második lett Ellie Goulding mögött, Marina lemeze azonban sokkal izgalmasabb, zeneileg és a témákat tekintve egyaránt. Egyetlen baj vele, hogy Ellie albumával ellentétben túlságosan 'okos' lemez lett ahhoz, hogy a kereskedelmi rádiókba bekerüljön.
47. Best Coast - Crazy For You
2010-ben új reneszánszukat élik a szörfözős zenék, melyek közül több is rákerült év végi listánkra. Bár a Best Coast debütlemeze nem az a tipikus surf rock album, a hangzás viszont igazi kaliforniai, ami így karácsony előtt is elénk varázsolja a nyári naplementéket. A hipsterkedvenc macskás borító kicsit sablonos idén, de figyeljünk inkább a zenére. Ha majd pár év múlva 2010 nyarára visszagondolunk, akkor a Boyfriend című dal biztosan eszünkbe jut majd.
46. The National - High Violet
Bár sosem volt körülöttük akkora médiahype, mint az Interpol vagy az Editors esetében, a The National 2007-es Boxer című lemeze sem marad el az említett két bandáétól. Most itt a folytatás, a High Violet, amin most már megbizonyosodhatunk, hogy a The National tagjai nem szeretnek kockáztatni. Nem kerestek új hangzást, mint az Editors, hanem maradtak a jól bevált Joy Division-féle vonalon. A High Violet nem a legújabb trendek szerint íródott, azonban egy nagyon szép dalokat tartalmazó, igényes korong elejétől a végéig.
45. Surfer Blood - Astro Coast
Európa közepén nem könnyű átvenni a szörfös életérzést. Sem a földrajzi helyzet, sem az időjárás nem kedvez nekünk ebben, főleg így karácsony előtt. A Surfer Blood debütlemezével azonban mindjárt könnyebb dolgunk van. Nem az az igazi, vidám surf rock, mint a The Drums lemezénél, viszont így az európai fülnek is könnyebben befogadható a floridai zenekar albuma. Olyannyira, hogy novemberben Bécsben az Interpol előtt játszottak.
44. Two Door Cinema Club - Tourist History
Idén nem sok érdekes gitárzenei produkció született, a Two Door Cinema Club lemeze azonban kivétel. A Phoenix-féle vidám indie rockot fejlesztették tovább, a végeredmény pedig egy táncolható indie slágerekkel teli lemez lett, ami ráadásul zeneileg is sokkal izgalmasabb annál, mint amilyennek első hallásra tűnhet. A Something Good Can Work pedig ott van az év legjobban sikerült számai közt.
43. M.I.A. - Maya
M.I.A. nemrég még azzal fenyegetőzött, hogy a zenélés helyett színészkedni kezd, szerencsére azonban meggondolta magát a Sri Lanka-i énekesnő, és megírta Maya című lemezét. Lett is botrány a Born Free című számhoz készült klip miatt, na de nem is ez a lemez fénypontja, hanem sokkal inkább az XXXO. A Maya méltó folytatása M.I.A. első két lemezének, ezt a hangzást pedig akár le is védethetné, még mielőtt mások is elkezdenek népi elemekkel teleszőtt popzenét írni. Nem mindenkinek áll jól.
42. We Are Scientists - Barbara
A We Are Scientists a gitárzenék fénykorában tűnt fel, de szerencsétlenségükre nem Nagy-Britanniában születtek, így nem kerülhettek be a legnagyobbak közé. Ha ez nem lenne elég, még a dobos is otthagyta őket, így duó lett belőlük, és az elektronika felé fordultak. Sokak szerint rossz döntés volt, mi azonban nem osztjuk ezt a véleményt. Akik meg igen, hallgassák meg Barbara című új lemezüket, és talán megváltozik a véleményük. Szerethető, dallamos indie rock Amerikából.
41. Gorillaz - Plastic Beach
Damon Albarnnak idén sem sok ideje volt unatkozni. Miután rájött, hogy egy giccses operánál sokkal érdekesebb lenne egy új Gorillaz lemez, megírta a Plastic Beach című albumot, azóta pedig már készül a folytatás is. Kevesebb lett a rap, több az izgalmas zenei elem. Damon Albarnék ezúttal az óceán mélyén felépített műanyagvilágukba húznak le bennünket, amit még egy Horrors-szal közös dal is tovább színesített volna, ez azonban már nem fért fel az albumra. Itt van viszont Lou Reed, Bobby Womack, Gruff Rhys, Paul Simonon, egy dugong és sok más rajzolt lény.
40. Parallels - Visionaries
Kanada idén is adott pár kiváló lemezt a világnak. A Crystal Castles és Diamond Rings után a Parallels nevű szintipop trió Toronto egyik legújabb felfedezettje. Futurisztikus popzene, amiben kiválóan tükröződik a város hangulata. Az egyik tag korábban a Crystal Castles dobosa volt, de zeneileg sem áll távol egymástól a két zenekar. A Parallels lemeze dallamosabb, kevésbé kisérletező, de semmivel sem kevésbé izgalmas.
39. Salem - King Night
A Salem lemeze minden bizonnyal az év legbizarrabb produktuma, amit első hallgatásra nehéz hova tenni. Van itt minden, a dubstep keveredik a poszt-punkkal, a hip-hop a noise rockkal. Zaj pedig van bőven, annak hiánya viszont alig. Aki megszokott popdalokra vágyik, az ne a Salem debütlemezét hallgassa. Sötét, borús, már-már sírba forduló hangulat jellemző az egész albumra, amin mintha a Horrors találkozott volna Kanye Westtel, és az egészet leöntötték volna valami dubstepes, poszt nu-rave-es löttyel. Zseniális műalkotás vagy csupán egy értéktelen DIY szemétdomb? A jövő eldönti.
38. Blood Red Shoes - Fire Like This
Divathullámok jönnek-mennek, a garázsrock azonban viszonylag állandó. Valljuk be, nem sok irányzat van, melynek minden évben megtaláljuk a képviselőit az év végi listákon. A Black Rebel Motorcycle Club ezúttal alulmaradt, a sokkal izgalmasabb zenét játszó Blood Red Shoes azonban sikeresen felülmúlta két évvel ezelőtti debütlemezét. Koszos popzene, melynek élvezetéhez nem feltétlen kell a műfaj rajongóinak lennünk.
37. The Golden Filter - Voluspa
Kezd áthelyeződni a világ zenei központja Londonból New Yorkba. Idén napról napra tűntek fel kiváló bandák a városban. Ezek egyike a The Golden Filter nevű elektronikus duó. Penelope Trappes Ausztráliában nőtt fel, így a távoli kontinens sajátos hangzásából is jutott egy adag a Voluspa című albumra. Ez keveredik az albumon a már egyre jobban kirajzolódó és egyre meghatározóbb New York sounddal.
36. Plan B - The Defamation Of Strickland Banks
Plan B-ről eddig úgy beszéltünk, mint az Egyesült Királyság egyik legtehetségesebb rapperéről. Új lemezén viszont egy egészen új oldalát is megismerhettük. Ben Drew nem csak szövegelni, de énekelni is tud, méghozzá nem is akárhogy. A Defamation Of Strickland Banks egy konceptlemez, ami egy blues énekes életéről szóló filmhez készült. Gyönyörű, szívszaggató soul dalok gyűjteménye, Ben énekét pedig még maga Marvin Gaye is megtapsolná.
35. Groove Armada - Black Light
"Ezt az albumot azok fogják szeretni, akik az összes korábbi lemezünket utálták". Így nyilatkoztak Black Light című lemezükről a Groove Armada tagjai, és találóbban nem is fogalmazhattak volna. A pár évvel ezelőtti Groove Armadának nyoma sincs, van viszont helyette egy igazi, az elektronikus zene történetét átívelő slágerparádé. A tagok pályafutásuk csúcsának tekintik a Black Lightot, és ne vitatkozzunk velük. Bizonyíték arra, hogy igenis mindig meg lehet újulni, és 15 év zenélés után is fel lehet venni az új kor ritmusát.
34. The Dead Weather - Sea Of Cowards
Jack White és Alison Mosshart supergroupja tavaly mutatkozott be, és szinte a teljes zenei sajtó elismerően nyilatkozott debütlemezükről. Még egy év sem telt el, és máris itt a folytatás, ami ráadásul legalább olyan jó és színvonalas alkotás lett, mint elődje. Igazi koszos rock 'n roll ez egyenesen Nashville-ből. Alison hangját ezúttal többször halljuk, Jack White kicsit a háttérbe vonult. Agyontorzított, durva, fájdalmasan realisztikus dalok ezek. A legjobb értelemben. A karcos amerikai rock 'n' roll az új évezredben is él és virul.
33. Mark Ronson & The Business Intl - Record Collection
Mark Ronson napjaink egyik legjobb producere, amihez hozzányúl, az arannyá válik. Legfőbb terméke Amy Winehouse, a második helyre pedig új lemeze, a Record Collection kerülhet. Az előző, kissé esetlen feldolgozáslemez után végre egy igazán eredeti albumot kapunk, amin ráadásul olyan előadók énekelnek, mint Boy George, Kyle Falconer a The View-ból, Ghostface Killah és még sokan mások. Bár még mindig akad egy-két érdektelen instrumentális próbálkozás, ezt ellensúlyozzák az olyan kiváló dalok, mint a Somebody To Love Me.
32. Vampire Weekend - Contra
Kb. két évvel ezelőtt hallhattuk először a Vampire Weekend furcsa afrikai ritmusokra épülő zenéjét. Mostanra volt időnk megszokni a brooklyni banda Paul Simon nyomdokain haladó zenéjét, így Contra című második albumukat már jóval könnyebb volt befogadni. Továbbra is az afrikai hangzás dominál, de szerencsére nem fullad a dolog giccses világzenélésbe. A Vampire Weekend tagjai nem felejtik el, hogy végülis a világ központjában élnek, így a témák teljes egészében New Yorkiak.
31. New Young Pony Club - The Optimist
Felbukkanásakor a New Young Pony Club zenéjére okos kritikusok rögtön kitalálták a new rave jelzőt, ami most már inkább a Hadouken! védjegye, ami egyébként meg grindie, na de nem is ez a lényeg. Idén visszatért a New Young Pony Club, új lemezükön azonban már nyoma sincs annak a vidám, színes, Ice-creames zenének, ami annak idején úgy született, mint Nagy-Britannia válasza a CSS-re. A pónik néha kicsit túlságosan is megkomolyodtak, The Optimist című lemezük azonban érettebb elődjénél, és talán tartósabb is.
30. MGMT - Congratulations
"Egy igazi lemezt akarunk írni, amit elejétől a végéig meghallgat az ember". Így álltak neki az MGMT tagjai új lemezüknek, a végeredmény pedig megfelel ezeknek az elvárásoknak. A Congratulations nem tartalmaz olyan slágereket, mint a Kids vagy a Time To Pretend, a dalformák eltűntek, felváltották őket a hosszú, csapongó dalok, melyekben minden előfordul a Syd Barret-féle pszichedéliától a hardcore-os üvöltözésig. Nem véletlen, hogy Ben Goldwasserék Brian Eno-t is megidézik egy dalban. Idő kell hozzá, na meg hangulat.
29. RPA & The United Nations Of Sound - RPA & The United Nations Of Sound
Az ex-Verve frontember Richard Ashcroft az utóbbi években szólóénekesként tevékenykedett, majd egy kis időre összeállt legendás zenekara, ami aztán rövidesen, egy új lemez és egy turné után fel is oszlott. Legújabb projektje az RPA & The United Nations Of Sound, melyben egy egészen új oldalát mutatja meg. A Verve-től az RPA-ig Ashcroft optimizmusa érezhetően emelkedő tendenciát mutat, ez pedig az eddigi legvidámabb lemeze, ezért megrögzött Verve rajongók nem biztos, hogy szeretni fogják.
28. Iris - Blacklight
Bár egy texas-i duóról van szó, ahol nem éppen megszokott jelenség a darkos elektronika. Az Iris teljesen európai zenét játszik az amerikai délen, ami a Depeche Mode és IAMX által határolt területen mozog, azonban sosem annyira sötét, mint utóbbi. Bár nem az év legizgalmasabb lemeze, az Iris tagjai inkább maradnak a megszokott keretek közt, a dallamos számok közt nem találunk üresjáratot, a Blacklight pedig pont annyira energikus, mint amilyennek a Depeche Mode tavalyi lemezének lennie kellett volna.
27. Badly Drawn Boy - It's What I'm Thinking (Part One - Photographing Snowflakes)
Új lemezzel jelentkezett Damon Gough, a brit Bruce Springsteen is. Az It's What I'm Thinking egy háromrészes sorozat első darabja, ami tökéletesen a zene hangulatához időzítve, ősszel jelent meg. Nincsenek rajta olyan slágerek, mint a Born In The UK-n, viszont egy kiváló konceptlemez az angol ősz témája körül. Kint a lehullott faleveleket lassan belepi a hó, mi pedig teljesen Badly Drawn Boy zenéjének hatása alá kerülünk. Már sokadik alkalommal.
26. Foxy Shazam - Foxy Shazam
A Foxy Shazam nem most kezdte zenei karrierjét, a nemzetközi hírnévre azonban mostanáig várni kellett. Zenéjük a Queen és a T. Rex nyomdokain haladó glam rock, amit úgy is el lehet képzelni, mint ha a My Chemical Romance vállalható zenét játszana. Elmondásuk szerint a világ legnagyobb zenekara szeretnének lenni. Ha ez nem is jött még össze, az év egyik legjobb albumát azért sikerült megírniuk.
25. Mystery Jets - Serotonin
A Mystery Jets egyszerű gitáros indie zenekarként indult, amiből annak idején tízezer másik volt, csak Londonban. 21 című második lemezüknél azonban már látszott, hogy van még más is a tarsolyukban. Az idén megjelent Serotonin pedig egyenesen pályafutásuk legjobb, legeredetibb alkotása, a tökéletes visszavágás azoknak a szűklátókörű kritikusoknak, akik a brit indie szcéna haláláról beszélnek.
24. Brandon Flowers - Flamingo
A Killers idén csak egy karácsonyi dallal jelentkezett, egyébként bizonytalan ideig szünetet tartanak, ami jó alkalom arra, hogy a tagok szólóban is kipróbálják magukat. Ezzel a lehetőséggel elsőként a frontember, Brandon Flowers élt. A Flamingo a Day & Age című legutóbbi Killers album folytatásának is tekinthető, tehát hasonló hangzásra számítsunk. A dalok elég széles skálán mozognak a szintipoptól a country-ig. Bár azért hiányzik a Killers többi tagja, a kórus a dalkoból, a Flamingo mégis az igényes popzene mintapéldánya.
23. Tired Pony - The Place We Ran From
A Tired Pony az év szupergroupja, melynek nem kisebb nevek a tagjai, mint Gary Lightbody (Snow Patrol), Peter Buck (R.E.M.) és Richard Colburn (Belle & Sebastian). A Snow Patrol zenei világa egyáltalán nem köszön vissza, a The Place We Ran From egy ízig-vérig amerikai lemez, amilyeneket Bruce Springsteen és Ryan Adams szokott írni. Gary Lightbody európaiként is tökéletesen rálát az amerikai életre, és zenésíti meg azt. Kellemes country-s, folkos balladák a transzatlanti repülőútra.
22. Violens - Amoral
A Violens két évvel ezelőtt tűnt fel, és akkoriban meg is jelent tőlük egy, a hatvanas évek pszichedéliáját megidéző lemez. Aztán úgy döntöttek, inkább nem nosztalgiáznak, azt meghagyják a Flaming Lipsnek, akik egész jól meg is valósították a tervüket. A Violens pedig inkább rátért a Yeasayer és társai által fémjelzett jövőbe vezető útra, ami még kissé bizonytalan, az Amoral viszont meggyőző. A multikulturális New York-i szcéna mellett érezhető még a brit gitárzenekarok hagyatéka a monumentális hangzású dalokban, de természetesen jelen van a mostanában oly divatos funk is.
21. Interpol - Interpol
Emlékeztek még, mikor minden brit zenekar számára a Joy Division volt a kiindulási pont? Még csak két-három év telt ez azóta, de a poszt-punk revival már a múlté. Az Editors az elektronika felé fordult, a zenekarok többsége feloszlott, vagy teljesen újraértelmezte zenéjét. A mozgalom elindítója, a New York-i Interpol még itt van, és kiadta cím nélküli negyedik lemezét, ami sötétebb, mint eddig bármelyik. A dalok hosszabbak lettek, a popdalforma eltűnt. Az Interpol számai érezhetően már csak egy rétegnek szólnak. Azoknak, akik bármikor szívesen fogadnak egy művészien megkomponált lemezt.
20. The Drums - The Drums
A The Drums megírta 2010 legjobb surf rock lemezét. Természetesen ők is New York-iak, ami idén szinte garancia a jó zenére. De ne a hatvanas évek önfeledt, vidám Beach Boys soundját várjuk. Abból is találunk bővan a The Drums lemezén, amit a BBC is 2010 legigéretesebb zenekarai közé választott, és ez esetben igazuk is lett. A The Drums lemezén a hatvanas évek gondtalan szörfözős zenéje keveredik a nyolcvanas évek sötét, kilátástalan észak-angol lakótelepi hangzásával. Aki még nem tette, hallgassa meg minél előbb.
19. Sleigh Bells - Treats
Mostanában a rossz minőségű képekhez hasonlóan divatos lett a koszos, nyers hangzású zene. Az előbbi nem túl eredeti, és nyers, garázsos hangzású zenéből sem születik sok jó, a New York-i Sleigh Bells szerencsére kivétel. Olyannyira, hogy 2010 egyik legjobb lemezét hozták össze. A bájos ének egyáltalán nem illik a durva, karcos zenéhez, de pont ettől lesz érdekes a dolog, és már az első számnál érezzük, hogy itt valami nagyon új, korábban soha nem hallott zene jött létre.
18. Miami Horror - Illumination
Benjamin Plant, a melbourne-i dj és producer napfényes elektronikája a hóval borított Európa közepére varázsolja Ausztráliát. Az Illumination valójában popzene, amiben pont annyi művészkedés van, amennyi még nem viszi át a dolgot undergroundba. Hipsterek és diszkósok egyaránt kipróbálhatják, de a Miami Horror debütlemeze bárki számára kellemes hallgatnivaló. Egy igényes popdalnak valahogy olyannak kellene lenni, mint a Moon Theory című számnak.
17. Klaxons - Surfing The Void
Nehéz szülés volt a Klaxons második lemeze, amit a tavalyi megjelenés előtt teljes egészében visszaküldött a kiadó, mert hallgathatatlannak ítélték azt. Volt idejük tehát átgondolni még egyszer, és finomítani az anyagon, ami idén nyáron végre megjelent. Kevésbé slágeres, mint elődje, dalokat is nehezebb róla kiemelni, viszont egy érett, színvonalas album lett, aminek mindenképp ott a helye az év legjobb lemezei közt.
16. Diamond Rings - Special Affections
Toronto furcsa hely. A város a káosz és a művészi szabadság találkozásánál épült fel, az utóbbi időkben pedig egyfajta észak-amerikai Berlin lett belőle. Itt született Diamond Rings, aki nem csak zenéjével, de megszokottnak semmiképpen sem mondható klipjeivel és extravagáns külsejével is megismertette magát a világgal. Kérdés, hogy a világ készen áll-e rá.
15. Ou Est Le Swimming Pool - The Golden Year
Egy zenekar, amiről sajnos már csak múlt időben beszélhetünk, énekesük, Charles Haddon ugyanis egy nyári koncert után a fesztiválozók szeme láttára vetett véget életének. Az Ou Est Le Swimming Pool mindössze egy évig élt, ezalatt azonban a londoni trió megírta 2010 egyik legjobb elektronikus lemezét.
14. Gypsy And The Cat - Gilgamesh
A melbourne-i Gypsy & The Cat 2010 egyik legérdekesebb albumát alkotta meg csendben, Európába ugyanis még nem igazán sikerült eljutniuk, még akkor sem, ha debütlemezüket Londonban vették fel. A Gilgamesh című albumon egyaránt megtaláljuk a brit indie és az ausztrál elektronika hatásait, nagyobb ismertséget pedig talán majd a Temper Traphez hasonlóan, jóval a lemez megjelenése után sikerül majd szerezniük.
13. O Children - O Children
A goth rock rajongói nem voltak elkényeztetve idén, az O Children lemezének viszont így annál nagyobb a jelentősége. A Dead Disco Dancert hallva már hónapokkal ezelőtt sejteni lehetett, hogy nem mindennapi bandáról van szó, és szerencsére a lemez sem okozott csalódást. Kevésbé elborult, mint a Horrors tavalyi albuma, viszont dallamosabb, mint a Strange House. Valahol a kettő között foglal helyet, egy kis indie rockkal meg elektronikával vegyítve.
12. Kings Of Leon - Come Around Sundown
A Kings Of Leon új lemezéről ellentmondásos vélemények születtek, azt ugyanakkor mindenki elismerheti, hogy a Followill fivérek nem tudnak nagyot tévedni. Vannak, akik hiányolják a korai, koszos KOL-t, az Only By The Night irányában tovább haladó Come Around Sundown ugyanakkor egy zeneileg jóval érettebb, szélesebb zenei skálán mozgó album. Bár nincsenek akkora slágerek, mint a Sex On Fire vagy a Revelry, a Come Around Sundown újabb méltó darabja a Kings Of Leon életműnek.
11. These New Puritans - Hidden
A These New Puritans ezúttal egy sötét, hideg ipari tájra visz el bennünket. Az már a 2008-as debütlemezükön is kiderült, hogy nem mindennapi zenekarral van dolgunk, az az album azonban még egy-két perces, leginkább a The Fall-ra emlékeztető poszt-punk dalkisérletekkel volt tele. Bár a szimbolika már ott is jelen volt, Hidden című második lemezükön teljesedett ki a dolog. A monumentális industrial albumon a dallam fogalmát felejtsük el, és felejtsük el mindazt, amit egy daltól elvárunk. Helyette kapunk egy matematikai pontossággal felépített albumot kardcsörgésekkel és gyerekkórussal.
10. Warpaint - The Fool
Az énekesnők idén már nem csak szólóban mutatkoztak meg, hanem több új zenekar is feltűnt igen karakteres frontwomannel. A Best Coast és a Joy Formidable után az év egyik legnagyobb újdonsága a Los Angeles-i Warpaint debütlemeze. A zenekar csak lányokból áll, akik furcsa, torzított hangon éneklik a dalokat. A The Foolon találkozik az álmos kaliforniai zene a sötét, björki izlandi énekstílussal, a végeredmény pedig valami egészen új és magával ragadó, misztikus és gyönyörű, de sohasem öncélú kisérletezgetés.
9. Caribou - Swim
Daniel Snaith egy zseni. Matematikusként és zenészként egyaránt, ahogy ezt legújabb lemezén már az eddig kétkedők számára is sikerült bebizonyítania, ahogy azt is, hogy mindig tud valami újat mutatni. A Swim egy igen érdekes próbálkozás, ami monoton ismétlésekkel manipulál és ragad magával. Legjobb példa erre a Sun című szám, amiben a sun szó ismételgetését halljuk a végtelenségig. Ez, és az effektekkel teli dubstep alap azonban egy popdalhoz hasonlóan rögzül a tudatalattinkban.
8. We Have Band - WHB
A We Have Band-et egyszer látni kell élőben. A háromtagú zenekar a színpadon öt-hat ember helyett játszik. A We Have Band azonban nem csak élőben jó, de emellett még az év egyik legerősebb bemutatkozó lemezét is elkészítette. Az Oh! című single már két évvel ezelőtt megjelent, a Centerfolds & Empty Screens vagy a How To Make Friends című dalokkal azonban még azt is sikerült felülmúlniuk. 2010 tánczenéje sok dobbal és egy kis nyolcvanas évek retróval, de pont annyival, amitől még nem épül fel újra a szemünk előtt a vasfüggöny.
7. Delphic - Acolyte
A manchesteri Delphic-től mindenki sokat várt. Counterpoint című tavaly megjelent számuk után a zenei sajtó jelentős része 2010 legnagyobb dobásaként beszélt róluk. Ha egyediségben nem is sikerült a legjobbként kikerülni év végén, az Acolyte azért így is 2010 egyik legjobb albuma az indie rock és az elektronika fúziójával és karakteres dalokkal, melyek nem csak önmagukban állják meg a helyüket, de a teljes kép is szinte tökéletes.
6. Crystal Castles - Crystal Castles
A Crystal Castles debütlemezén felváltva találhattunk bárki számára befogadható elektronikus popdalokat, valamint elborult kísérletezgetéseket. A folytatáson már tisztább a kép, a lemez összességében kísérletezőbb, a próbálkozások azonban kevésbé merészek, a Doe Deer-en kívül inkább maradnak a popzene keretei között, sokkal nagyobb szerepet kap a dallam. Alice Már nem csak kiabál, de énekel is, a nintendóhangok háttérbeszorultak. Az új korszakba lépés sikeres.
5. Foals - Total Life Forever
2008-ban az akkor még virágzó indie rock szcénából nőtt ki a Foals, és rögtön tudtuk, hogy az elkövetkező évek egyik legjobb zenekarát halljuk. Írtak egy tökéletes lemezt, aztán pedig még meg is tudtak újulni. Új, Total Life Forever című albumuk teljesen más lett, mint elődje, a Bloc Party-féle hangzás a This Oriend kivételével háttérbe szorult, helyette jött a minimalizmus, a funk, a törzsi ritmusok. A Total Life Forever sokadik hallgatásra üt igazán nagyot, és hallgassuk is, mert megunhatatlan és mindig tud valami újat mutatni.
4. Yeasayer - Odd Blood
A Yeasayer újabb zenei kirándulásra invitál minket Brooklynba. Az Odd Blood könnyebben befogadható, a popzenéhez közelebb álló alkotás, mint elődje. A törzsi ritmusok kisebb szerepet kapnak, a multikulturális Brooklyn zenei lefestése azonban tökéletesen sikerül, még jobban, mint a Vampire Weekendnek. Sokszínűbb is a Yeasayer lemeze, az afrikai ritmusok mellett a keleti hangzás is jelen van, meg még sok más is, alig győzzük kapkodni a fejünket. A Yeasayer 2010 egyik legkarakteresebb lemezét alkotta meg, ami meghatározó lesz az elkövetkező évekre nézve, ráadásul az év legjobb koncertzenekarának is nyugodtan ki lehetne nevezni.
3. Hurts - Happiness
A brooklyni funk mellett az év másik újdonsága az újromantikus revival volt, melynek legfőbb és eddig szinte egyetlen képviselője a manchesteri Hurts. Ha valami elsőre megdöbbentő, arról már sejteni lehet, hogy az év egyik legnagyobb durranása, akkor meg főleg, ha mellette még jó is. A Hurts lemezébe nehéz belekötni. Jobban nem is lehetne újragondolni a nyolcvanas évek Human League, A-ha és Ultravox-féle, érzelmekkel teli popzenéjét. A bunkó nu-rave után fordult a kocka, ismét előtérbe kerültek az érzelmek, a szerelem, a kapcsolatok. A Hurts lemezét hallgatva a szürke panelben érezzük magunkat reménytelenséggel körülvéve, de valahogy mégis tudjuk, hogy ez már a jövő, nem a múlt.
2. Arcade Fire - The Suburbs
Az Arcade Fire idén a harmadik lemezét készítette el. Nem sietik el a dolgot, na de nem is baj, mert ilyen nagy hatású lemezek befogadásához és megértéséhez idő kell, és egyébként sem az a popzene, amit meghallgatunk, aztán két hét múlva túllépünk rajta. Az Arcade Fire kortalan, a Rebellion (Lies) íródhatott volna idén is, a Ready To Start pedig rákerülhetett volna a Funeral című lemezre is. A világ legjobb zenekara? Lehet, de felesleges ilyen címekkel dobálózni, mert ez a lényegen semmit sem változtat. Az Arcade Fire lemezeit még évtizedek múlva is hallgatni fogják, a jelentésük is meglesz minden korban, még akkor is, mikor a mai zenék 90 százaléka már feledésbe merül, miután elsöpörték őket az újabb és újabb divathullámok.
1. Everything Everything - Man Alive
Az Everything Everything 2010 legeredetibb albumát írta meg. Igaz, sokat is várt tőlük mindenki, de mégis sikerült felülmúlniuk minden várakozást. Zenéjük legnagyobb érdeme, hogy besorolhatatlan, a hagyományos dalformákat valami egészen új váltja itt fel. Bár nem ők találták fel a funkot, ennyire még soha nem lehetett egy lemezzel leírni azt a stílust, ami most kialakulóban van, és amire találni kéne már egy jó elnevezést. A Man Alive úgy művészi, hogy közben végig hallgatható marad, nincsenek agyonbonyolított üresjáratok. Ha egy lemezzel jellemezni kellene 2010-et, ez lenne az.
