Tegnap este olyan tragédia történt Budapesten, ami után ki kell nyitnia mindenkinek a szemét, és alaposan elgondolkodni arról, hogy mi folyik ebben a városban esténként. Szombat este két nagy rendezvény volt a fővárosban, az egyik végkifejletét az ellentmondásos információk ellenére nagyjából ismerjük; három fiatal lány életébe került, akik csak jól akarták érezni magukat. A West-Balkánban már egy ideje engedély nélkül zajlottak a rendezvények, a biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyása mellett. Mindeközben a város egy másik pontján, a Dürer-kertben a keményebb rockzenék szerelmeseinek rendezték elsősorban a Dürer Téli Fesztivált, ahol két új indie zenekar is fellépett, név szerint a THe pUnch és a Superego.
Tegnap este olyan tragédia történt Budapesten, ami után ki kell nyitnia mindenkinek a szemét, és alaposan elgondolkodni arról, hogy mi folyik ebben a városban esténként. Szombat este két nagy rendezvény volt a fővárosban, az egyik végkifejletét az ellentmondásos információk ellenére nagyjából ismerjük; három fiatal lány életébe került, akik csak jól akarták érezni magukat. A West-Balkánban már egy ideje engedély nélkül zajlottak a rendezvények, a biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyása mellett. Mindeközben a város egy másik pontján, a Dürer-kertben a keményebb rockzenék szerelmeseinek rendezték elsősorban a Dürer Téli Fesztivált, ahol két új indie zenekar is fellépett, név szerint a THe pUnch és a Superego.
Nem írhatjuk azt, hogy tökéletes volt a szervezés tegnap este a Dürer-kertben, de legalább nem esett senkinek sem baja, azt leszámítva, hogy néhányan már este tízkor a bejárat előtt fetrengtek, de hát ez sajnos a magyar partykultúra része már egy ideje. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan eljönnek, aminek persze örülni kell, mert hát az a jó, ha minél többen megismerik az új zenekarokat. A problémák a 12 éves kiscsajok türelmetlen beszólásaival kezdődtek már a ruhatárnál, majd ezt követően a jegyszedő srácot lökte fel majdnem egy valahova nagyon siető leányzó. A Dürerben eddig szerencsére nem tapasztaltam ilyesmit, és remélem, hogy ezután is inkább kedves emlékeim lesznek onnan.
A nagyteremben egész este különböző rockzenekarok váltották egymást, mialatt a kisteremben este tíz felé színpadra lépett egy tehetséges, új magyar banda, a THe pUnch. A terem közönsége is kicserélődött, panaszt nem is tudnék mondani innentől senkire. A matrózcsíkos szerelésben színpadra lépő zenekar Arctic Monkeys feldolgozásokkal kezdett, majd saját szerzeményeket is előadott, a közönségnek pedig igencsak tetszett a produkciójuk. Koncert után megtudtam, hogy ez volt a harmadik fellépésük, de ebből semmit nem lehetett érezni. A közönséggel is tartották a kapcsolatot, de pont akkora szerénységgel, amit egy új zenekartól el is lehet várni. Saját dalaik is ígéretesek, úgyhogy reméljük, a közeljövőben jelentkeznek majd kislemezzel, esetleg EP-vel is.
A THe pUnch után a Superego lépett színpadra a Dürer-kert kistermében egy Ian Curtis-es kiállású énekessel és egy kellően visszafogott szintislánnyal, immáron kissé megfogyatkozott közönség előtt, amit a másik teremből átszambázott pár ember próbált feldobni kissé túlságosan is egy színpad előtti pogóval. Ha emlékeztek még a Young Knives nevű zenekar első albumára, valahogy úgy kell elképzelni a Superego zenéjét, tehát táncolható, elektronikus alapokra helyezett indie rock. Nálam talán a Coming Home című dal ütött leginkább, de valahogy nem éreztem azt a beleélést, amit a pUnch koncertje alatt. Persze biztos vagyok benne, hogy egészen máshogy alakult volna ez az este egy másik rendezvényen, és az is lehet, hogy tisztában voltak a West-Balkános tragédia hírével, amiről mi akkor még nem értesültünk.
Mindent összevetve jó volt élőben is látni ezt a két új bandát, akikről még remélhetőleg sokat fogunk hallani, bár sajnos az estét beárnyékolta a nyugatinál történt szomorú esemény, amit nem lesz könnyű kiheverni a budapesti éjszakai életnek, és mindenképp el kell gondolkodnunk azon, hogy változtatnunk kell dolgokon. A szervezőknek és a közönségnek egyaránt, és időben ki kell tenni a megtelt táblát, nekünk pedig el kell fogadni, ha nem férünk be valahova, ha meg már bent vagyunk, az a legkevesebb, hogy figyelünk egymásra. Nem csak Facebookon, hanem az életben is. Elvégre ugyanazért megyünk le mindannyian; jól érezni magunkat.
