Bár a csajbandák reneszánszukat élik mostanában, az egy szál gitárral vagy más hangszerrel a színpadra kiálló énekesnők háttérbe szorultak. A tavalyi évben egyedül Marina & The Diamons lemeze bizonyult maradandó alkotásnak az újak közül, miközben a hagyományos popzenére építő Ellie Goulding vagy I Blame Coco sokkal nagyobb visszhangot váltott ki debütlemezének megjelenésekor, mint amit valójában érdemelt. Most azonban itt van Anna Calvi, aki egészen más stílusú zenét játszik.
Bár a csajbandák reneszánszukat élik mostanában, az egy szál gitárral vagy más hangszerrel a színpadra kiálló énekesnők háttérbe szorultak. A tavalyi évben egyedül Marina & The Diamons lemeze bizonyult maradandó alkotásnak az újak közül, miközben a hagyományos popzenére építő Ellie Goulding vagy I Blame Coco sokkal nagyobb visszhangot váltott ki debütlemezének megjelenésekor, mint amit valójában érdemelt. Most azonban itt van Anna Calvi, aki egészen más stílusú zenét játszik.
Anna Calvi előadása nem hagyományos éneklés, hanem rengeteg színpadi játék is van benne, amit szerencsére lemezen is sikerül visszaadni. A sok drámát azonban túlzásnak is érezhetjük első hallásra. A zenében a mostanában divatos újromantikus elemek találkoznak a hatvanas évek klasszikus popzenéjével, amilyen például a Jefferson Airplane volt, de természetesen PJ Harvey sem kerülhető ki.
Az ária szerű éneklésből nekünk már igencsak elegünk lehet, hiszen szinte az összes magyar énekesnő ebben a stílusban ad elő mindent, miközben pedig próbálja agyondramatizálni az énekét, az arcáról egy pillanatra sem hervad le a mosoly. Na, szerencsére Anna Calvinál véletlen sem ez a helyzet, ő ugyanis végig beleéli magát a zenébe, átveszi annak ritmusát. A dalok kezdése Chris Isaak számait is eszünkbe juttathatja, ha már a romantikánál tartunk, de aztán szerelmes dalok helyett sötét, baljós, monumentális szerzeményeket kapunk. Azt gondolnánk, hogy ezeket egyáltalán nem könnyű befogadni, mert hát PJ Harvey sem igazán tudott betörni a mainstreambe, Anna Calvi azonban sokkal több popzenei elemet épített zenéjébe, így könnyebben befogadható az album.
Anna Calvi kicsit olyan, mint egy női Patrick Wolf, bár egyetlen lemez után ezt még nagyon elhamarkodott lenne kijelenteni. Ha viszont a megszokottól eltérő, különleges hangzású lemez írása volt a cél, akkor első küldetés teljesítve. A második albumon majd kiderül, hogy merre lehet innen újítani.
Megjelenés: 2011 január 17.
Műfaj: Dark pop
Kiadó: Domino Records
Hallgasd meg: No More Words, Blackout, Love Won't Be Leaving
1. Rider To The Sea
2. No More Words
3. Desire
4. Suzanne & I
5. First We Kiss
6. The Devil
7. Blackout
8. I'll Be Your Man
9. Morning Light
10. Love Won't Be Leaving
Anna Calvi - Blackout
