Bárki bármit is mond, az elektronikus zene hazája Ausztrália. Legalábbis akkor, ha olyan elektronikáról van szó, ami nem lett a vidéki diszkók talpalávalója, amit nem bömböltetnek az Audiban éjjelente a külvárosi utcákon, és amihez nem társul rácsos szemüveg, Buffalo-ing és egyéb csodálatos kiegészítők viselése. Sajnos itt Európa közepén az elektronikus zenéket gyorsan utoléri a végzetük, vagyis a közönségük színvonalának romlása és az olcsó giccsé válás. Szerencsére Ausztrália kellően messze van ehhez, így a Faithless vagy a Justice egyébként kiváló lemezeivel ellentétben a Cut Copy albumait a mai napig mellékíz nélkül végig tudja hallgatni az ember.
A 2001-ben alakult melbourne-i négyes 2004-ben debütált Bright Like Neon Love című, kissé barkácshangulatú lemezével, a 2008-as In Ghost Colours azonban már teljesen profi lett, és lehetne az igényes elektronikus zene egyik mércéje is. Három év után most végre visszatért a Cut Copy, lássuk, milyen lett a Zonoscope című új lemez.
Az In Ghost Colours egyik legnagyobb pozitívuma az volt, hogy nem próbált meg túlságosan művészinek látszani, tele volt popzenei témákkal, valamint a dalok szerkezete is a mainstream zenéket utánozta, miközben mégis szinte hibátlan alkotás volt, tele hatalmas slágerekkel. Ha elkezdjük hallgatni a Zonoscope-ot, akkor azonnal kiderül, hogy ez most nem sikerült. Az új lemez ugyanis jóval pszichedelikusabb lett, mint elődjei,
