Az Is Tropical és a We Have Band után tegnap ismét láthattunk egy kiváló brit zenekart Budapesten. A Corvintető vendége ezúttal a 2-3 évvel ezelőtti elektronikus hullám egyik legfontosabb brit képviselője, a Chew Lips volt, az este pedig ugyan tele volt ellentmondásokkal és nagyon nehezen akart beindulni, a Chew Lips előadásában azonban nem kellett csalódnunk.
Az Is Tropical és a We Have Band után tegnap ismét láthattunk egy kiváló brit zenekart Budapesten. A Corvintető vendége ezúttal a 2-3 évvel ezelőtti elektronikus hullám egyik legfontosabb brit képviselője, a Chew Lips volt, az este pedig ugyan tele volt ellentmondásokkal és nagyon nehezen akart beindulni, a Chew Lips előadásában azonban nem kellett csalódnunk.
Bár a Facebook oldalon olyanokat lehetett olvasni, hogy ezúttal menjen mindenki időben, mert viszonylag korán kezdődik majd a koncert, sajnos tegnap este a Chew Lipsen kívül a várakozásé volt a főszerep. Nem igazán értettem, hogy egy elektropop zenekar elé miért egy sötétebb vonalon mozgó rockzenekart, majd egy külsőre nu rave-es hatásokat mutató, de valójában inkább a rockosabb hazai bandát választottak, ahogy azt sem, hogy miért volt az előzenekarok között fél óra szünet, ami ott ennél sokkal többnek tűnt. Sajnos a Marshmallow és a Fat Phoenix után sem zajlott minden zökkenőmentesen, újabb örökkévalóságnak tűnő várakozás következett, és fél 12-kor még mindig a színpad előtt várta mindenki türelmetlenül a londoniak színre lépését.
Kissé megkésve, de végül színpadra lépett a Chew Lips. Azzal biztos nem lehet vádolni a zenekar tagjait, hogy csak a slágereiket játszották, ugyanis eddig egyetlen lemezük, a Unicorn számai valahogy háttérbe szorultak. Elhangzott viszont egyik legnagyobb slágerük, a lemezről lemaradt Solo, és természetesen a Karent is együtt énekelhettük Tigs-szel. A hangosításra ezúttal egy rossz szavunk sem lehetett, ritkán lehet hallani Budapesten ennyire tiszta koncertet. A számok tökéletesen szóltak, mintha lemezről hallgatnánk, Tigs hangja pedig élőben is lenyűgöző, mellé pedig kiváló színpadi játék is társult. Tigs, aki sok szempontból Karen O-t idézi, rendszeresen közölte a jelenlévőkkel, hogy "Budapest, you are fucking awesome", ez a kijelentés azonban sajnos nem teljesen fedte a valóságot, bár mi is szerettük volna így érezni, és örültünk, hogy legalább ők lelkesek, szeretnek itt lenni.
A közönség sajnos elég nagy csalódás volt a két héttel ezelőtti We Have Bandhez képest, néhányan már a koncert előtt játszott minimáltechnóra elkezdtek pogózni, amit a zenekar miatt jött emberek kevésbé értékeltek, a Tesco Disco-nak pedig akkora sikere volt, hogy szinte senki nem vette észre a zenekart a terem másik végében, akik éppen dedikáltak annak a pár embernek, aki odament hozzájuk. Ugyanitt meg lehetett venni a Chew Lips lemezét méltányos, a magyar lemezboltokra egyáltalán nem jellemző áron. Pedig elvégre ez lenne a klubkoncertek lényege, a zenekarok és a közönség közötti kapcsolat, hogy utána oda lehet menni, lehet beszélgetni, közös képeket csinálni. Használjuk ki a lehetőséget, ha már ilyen kevés klubkoncert van Budapesten, bár mostanában szerencsére egyre több alkalmunk van ilyesmire. Hamarosan a Chew Lips-hez hasonlóan a Stylewalker Massive szervezésében a Does It Offend You, Yeah? is ellátogat hozzánk. Kár, hogy ezt a két koncertet nem hozták egy fedél alá, mert az a két héttel ezelőtti britmánia rendezvényhez hasonlóan tökéletes este lehetett volna.
