A 2005-ben alakult The Horrorst a kritikusok kezdetben egyalbumos zenekarnak könyvelték el. Az első lemezük, a Strange House, gothos, rockabillys hangzása frissnek tűnt az akkor még fénykorát elő indie zenei világban. A Robert Smith-es hajú banda ekkor még a nyilvánvaló utalásokra esküdött (Nick Cave, Ramones), humorral és intertextusokkal vált szerethetővé. De hogyan is jutottak el az idei Skying-ig?
A 2005-ben alakult The Horrorst a kritikusok kezdetben egyalbumos zenekarnak könyvelték el. Az első lemezük, a Strange House, gothos, rockabillys hangzása frissnek tűnt az akkor még fénykorát elő indie zenei világban. A Robert Smith-es hajú banda ekkor még a nyilvánvaló utalásokra esküdött (Nick Cave, Ramones), humorral és intertextusokkal vált szerethetővé. De hogyan is jutottak el az idei Skying-ig?
A második album merész vállalkozás volt, hiszen merőben eltértek a jól felépített imidzsüktől. És itt jön be a The Horrors különlegessége: a karrierjük tudatos alakítása, ami párosul egy elképesztő zenei ismerettel. A Cure-os haj maradt, sőt, sok tekintetben közeledtek is a nagy elődhöz, de a néhol giccsesbe hajó gitárhangzás átalakult sokkal lágyabbá, kiforrottabbá.
A Primary Colours-ban már megjelentek az első experimentálosabb dalok, amelyek már a legújabb lemez előfutárai. Ilyen volt a Sea Within a Sea vagy az I Only Think Of You. Ezzel a fokozatossággal nem riasztották el a régi rajongókat, viszont nem sikerült kikerülniük egy meglehetősen erős skatulyából.
Már az előző cikkekben is volt szó arról, hogy a The Horrors tagjai nem szeretnek tétlenkedni a szabadidejükben. Megjelent egy összefoglaló, ami röviden bemutatja a side projecteket:
(forrás: NME)
Ezek közül nagyobb visszhangot csak a Cat's Eyes kapott, amely egy vatikáni templomi koncerttel debütált.
A Horrors remekül megérzi, hogy mire van szüksége a rajongóiknak. Mindig új inspirációkat találnak, régi hullámokat lovagolnak meg újra. A Skyingben a shoegaze és a baggy hangzással egészítették ki zenei világukat.
A Skying újdonsága az, hogy az együttes végre kezdi megtalálni a saját hangját. Már a második albumban is megritkultak az utalások a nagy elődökre.
Úgy tűnik, hogy a brit együttesek kezdenek visszavágni Amerikának: az indie bandák átvették a tudatos karrierépítés csínyjeit, bosszúból azért, mivel a popszakma előszeretettel lopkodja az európai alapokat, hangzásokat. A The Horrors erre a legjobb példa. Egy látványos, könnyen befogadható gothos hangzásból eljutottak a Skying-ig. Apró lépések, szakmai elmélyülés, lassú világmegváltás. És mindemellett szakmai alázattal lettek a zenei élet népszerű arcai.
Tracklist:
1. Changing The Rain
2. You Said
3. I Can See Through You
4. Endless Blue
5. Dive In
6. Still Life
7. Wild Eyed
8. Moving Further Away
9. Monica Gems
10. Oceans Burning
